Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 168 esetében a megrendelő nem fogadhatja el a szétrepedezett oszlopokat, azokra 3040 cm-enkénti acélpántok szerelését, ezek az oszlopok ugyanis így alkalmatlanok. Kérte annak értékelését, hogy az alperes nem készített tetöfóliát, ennek pótlása is csak úgy lehetséges, ha a meglévő tetőszerkezetet elbontják. A méretbeli eltérések miatt sem tartja elképzelhetőnek a hiba más módon történő elhárítását, mint a tető teljes elbontásával és annak újraépítésével. Állította, hogy az alperes pótmunkaként olyan tételeket számolt el, amelyek az eredeti vállalás részét képezték. Emiatt pótmunka címén 9 447 636 Ft díjban részesült, amely összeggel jogalap nélkül gazdagodott. A szerződés késedelmi kötbérre vonatkozó kikötése alapján 25 000 000 Ft-ot követelt. Ebben a körben arra hivatkozott, hogy a polgármester képviseleti jog hiányában tett 2001. július 11-én szerződési nyilatkozatot. Nem történt meg az alperes részéről a szerződés 2001. augusztus 31-ig történő teljesítése sem, figyelemmel arra, hogy a létesítmény a tüzivíz-tározó nélkül nem üzemelhetett, ez pedig még 2001. október 19-én sem volt a helyszínen. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, a megrendelő nem rendeltetésszerűen gyakorolta a szavatossági jogait, az egyéves utó felülvizsgálati eljárás során megállapított hibák kijavítása ugyanis megkezdődött, és jelenleg sem zárkózik el a hibák természetbeli kijavítása elől. A kereset azért is megalapozatlan, mert a hibás teljesítésből eredő szavatossági igények érvényesítésének sorrendjét a Ptk. meghatározza. A jogosult mindenekelőtt kijavításra vagy kicserélésre tarthat igényt, más szavatossági igénnyel csak akkor élhet, amennyiben a kijavítást a kötelezett nem vállalja. Állította, hogy az általa végzett pótmunkák nem a tervekben előirányzott mennyiségek túlteljesítéséből adódtak. A pótmunkákról részletes költségvetést készített és azt megküldte a felperes képviselő-testületének. A tételes elismert munkákra vele a felperes szerződést kötött, majd a vállalkozói díjat kifizette. A kötbérigénynyel kapcsolatban kiemelte, a szerződés létrejöttekor a két hónapos csúszás jelentős volt, mert szeptember 25-i kezdés esetén december közepére tető alá hozhatta volna az épületet és téliesítve folytathatták volna a munkákat. A november végi kezdés miatt csak az alapozás készülhetett el és a téli hónapok kiestek. További akadályt jelentett a késedelmes tervszolgáltatás, a külső közművek késedelme és a konyhai rész módosítása. Az elsőfokú bíróság ítéletével 13 954 210 Ft és ennek 2001. szeptember 1. napjától járó kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem köteles elfogadni az alperes kijavításra tett ajánlatát, ugyanakkor nem tarthat igényt magasabb összegű kijavítási költségre, mintha ezt a munkát a vállalkozó végezné el. A GK 47. állásfoglalás II. pontja értelmében a hiba kijavításának várható költségét a felperes követelhette annak ellenére, hogy a kijavítás még nem történt meg, az alperest a kijavítás előre látható, indokolt költségeiben kellett marasztalni. A kijavítás költségeit, valamint az ezt követően fennmaradó értékveszteség miatti kár összegét az elsőfokú bíróság a felül véleményben foglaltak alapján határozta meg. A pótmunka tekintetében elfogadta az alperes álláspontját, ezért a vállalkozói díj visszafizetése iránti keresetet elutasította. Megállapította, hogy a polgármester a felperes törvényes képviselőjeként jogszerűen járt el 2001. július 11-én a szerződés módosítása során, az általa