Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)
157 BDT2000. 249. teni kívánt szavatossági igényeket jegyzőkönyvben rögzíteni. A megrendelő tehát a vállalkozó értesítésében megjelölt időpontra köteles az átadás-átvételi eljárást kitűzni, aminek elsősorban abból a szempontból van garanciális jelentősége, hogy a megrendelő a megjelölthöz képest ne későbbi időpontban folytathassa le az átadásátvételi eljárást. A perbeli esetben a vállalkozó az átadás-átvétel időpontját szeptember 30. napjára tűzte ki, a megrendelő pedig - a jogszabály előírása ellenére, helytelenül - ehelyett az átadás-átvétel időpontjaként szeptember 23. napját jelölte meg. Az alperes ezen eljárását azonban enyhíti, a kivitelező készrejelentésében kifejezetten azt kérte, hogy szeptember 19-től hiányfelmérési eljárást kezdjenek. Tartalmilag ez történt, a felek képviselői a szeptember 23. napján megtartott bejárásról hibajegyzéket készítettek, a megrendelő rögzítette az akkor meglévő - részben a rendeltetésszerű használatot is akadályozó - hiányosságokat. Az idő előtti felmérésnek ezért annyi a jelentősége, a felperes igazolhatta volna, hogy szeptember 30. napjáig - az általa kért átadás-átvételi eljárás kezdő időpontjáig - a fennállott valamennyi hiányt, hibát pótolta, illetőleg kijavította. Ezt elsősorban az építési napló útján bizonyíthatta volna, melynek az a rendeltetése, hogy tartalmazza az elvégzett munkákat. Ezzel lehetett volna igazolni, hogy a felperes szeptember 30-án a perbeli kivitelezési munkákkal teljesen elkészült. A szakértői vizsgálat megállapította, hogy a perbeli kivitelezés kapcsán az építési napló vezetése elnagyolt, hiányos volt, sőt szeptember 13-a után a kivitelező már nem is vezetett építési naplót. Ebből következően nem állapítható meg, hogy a hiánypótlási kötelezettségének a felperes mikor tett eleget, a hibákat, hiányosságokat mikor pótolta. Annak, hogy a hibák, hiányosságok pótlása szeptember 30. napjáig megtörtént volna ellene szól az 1996. október hó 31. napján felvett közös jegyzőkönyv is, mely pontosan rögzíti még az ebben az időpontban is fennálló hibákat, hiányosságokat. A hibák egy része olyan természetű volt, amely a rendeltetésszerű használatot akadályozta. Az átvételkor rögzített hiányosságok minősítése abból a szempontból lényeges, hogy jogilag mikor kell eredményesnek tekinteni az átadás-átvételi eljárást. A Ptk. 405. § (4) bekezdése szerint nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibával, hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot. A törvény szövegéből az a feltételezés következik, hogy általában olyan kivitelezés, amely mentes minden hiánytól nincsen. A jelentéktelen kisebb hiányok - amelyek a rendeltetésszerű használatot nem gátolják - miatt a megrendelő az átvételt ezért nem tagadhatja meg. Ha viszont nagyobb számú kisebb hiba, hiány áll fenn, és ezek elhárítása, kijavítása olyan mértékű munkavégzést feltételez, amely miatt - a kijavítás alatt - nem lehet használatba venni a létesítményt, úgy az átadás nem minősíthető eredményesnek. A Legfelsőbb Bíróság Gk. 48. számú állásfoglalása szerint, amikor több kisebb jelentőségű hiba együttes előfordulása, vagy a hiba javítása (pótlása) akadályozza a rendeltetésszerű használatot, nem tekinthető rendeltetésszerű használatra alkalmasnak a kivitelezett mű és ilyen esetben az épület átvételét meg lehet tagadni. A Ptk. 405. § (4) bekezdésében foglalt szabály diszpozitív jellegű, azaz a felek ettől eltérhetnek, adott esetben akár szigorúbb átvételi követelményt köthetnek ki.
