Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 108 hogy a 2000. április 12-én megkötött szerződés a felperes szerződésszegése miatt, a felperesnek felróható okból lehetetlenült, ezért kártérítés megfizetésére köteles. Kérte a szerződés 15. pontja 5. bekezdésében írtak semmisségének megállapítását is, mert e kikötés álláspontja szerint sérti a Ptk. 342. § (1) bekezdésében írtakat, másrészt a felperesnek nem volt jogszabályi lehetősége arra, hogy az ajánlati felhívás részét képező vállalkozási szerződés tervezetet megváltoztassa. Kérte még, hogy a bíróság az anyagköltség késedelmes kifizetése miatt kötelezze a felperest 632 547 Ft és kamatai megfizetésére. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a 2000. április 12. napján megkötött vállalkozási szerződés tőle független és neki fel nem róható okból hiúsult meg. A tervezés előkészítése és a szükséges szakhatósági engedélyek beszerzése során mindent megtett, ami az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes úgy kötötte meg a szerződést, hogy tudott a létesítési engedély hiányáról, ezért az ebből fakadó kockázatot kölcsönösen ki akarták zárni a jogviszonyból, ezt tartalmazza a szerződés 15. pontjának 5. bekezdése. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 361 946 582 Ft-ot és járulékait. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes a 2000. november 9. napján történt szerződéskötéskor nem volt kényszerhelyzetben, az alperes nem fenyegette és nem tévesztette meg, nem lépett fel zsarolóan, és az általa elvégzett munka műszaki tartalmára figyelemmel - a szakértői vélemény szerint - a kikötött átalányár sem volt feltűnően aránytalan. Ha kényszerhelyzet fennállt, az nem az alperes magatartására, hanem a gazdasági körülményekre vezethető vissza. Megállapította, hogy a felperes már akkor jogellenesen járt el, amikor a vállalkozási szerződés megkötéséhez szükséges létesítési engedély hiányában tette közzé az előminősítési eljárással összefüggő hirdetményt, majd pedig megtette az ajánlati felhívást. A szerződés lehetetlenülésé-hez vezető felróható magatartása ezzel kezdődött. A szerződés 15. pontjának 5. bekezdésében írtakkal kapcsolatosan kifejtette, az csupán arról szól, hogy a szerződésben meghatározott időpontban fennálló hiányosság (a létesítési engedély hiánya) önmagában nem alapozza meg a vállalkozó alperes kártérítési igényét. Az alperes azonban nem önmagában erre a tényre alapította igényét, és a felperes terhére valóban megállapíthatók további mulasztások és kötelezettségszegések, amelyek az alperes károsodásához vezettek. A felperes nem adott konkrét tájékoztatást, hogy a létesítési engedély hiánya milyen hatással van a munka megkezdésére, az ellehetetlenülés tényét és a felmerült probléma nagyságrendjét sem közölte az alperessel, szerződésmódosítást nem kezdeményezett, az alperes lekötött kapacitását nem szabadította fel, és semmit nem tett az alperesnél keletkező károk enyhítése érdekében. Álláspontja szerint a szerződés a felperesnek felróható okból lehetetlenült, ezért a kártérítési felelőssége fennáll, mert kimenteni magát nem tudta. A kimentés körében rámutatott arra, hogy a környezetvédelmi hatóság már 2000. március 29-én felhívta a felperest a jogszerű eljárásra. Nem fogadta el azt a felperesi védekezést, hogy a szerződés meghiúsulása és az alperes lekötött kapacitása között nincs okozati összefüggés. A perben kirendelt könyvszakértő véleményét elfogadva megállapította, hogy az alperes kiesett kapacitásának költsége 203 485 410 Ft, a lekötött gépek költsége 50 889 665 Ft, a bankgarancia költsége összesen 3 497 808 Ft, az anyagbiztosítás