Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

103 BDT2005. 1169. perben annak eldöntése, hogy a felek 1996. december 19. napján megkötött szerződése érvényes-e vagy sem. Ezzel összefüggésben a felperesnek a keresetlevél benyújtásakor megtámadási joga fennállt, mert a kötbérszámlák visszaküldése még nem jelenti, hogy lemondott volna a megtámadás jogáról; a joglemondást nem lehet kiterjesztően értelmezni a Ptk. 207. § (3) bekezdése értelmében. Érdemben kellett tehát vizsgálni azt, hogy a jogellenes fenyegetés az alperes részéről fennállt-e vagy sem, a szerződés megkötésekor. Azt, hogy a felperes fenyegetés hatása alatt állt, neki kell bizonyítania, továbbá azt is, hogy az alperes által kilátásba helyezett hátrány, a fenyegetés jogellenes is volt. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomások alapján azt állapította meg, hogy az alperes ügyvezetőjének kijelentése helyesen azt tartalmazta, nem tagadja meg az általa sem vitatott vállalkozói díj kiegyenlítését, csupán azt - amennyiben az egyéb, késedelmi kötbérre vonatkozó vitás kérdésekben megegyezni nem tudnak - csak később kívánja megfizetni. A korábbi számlákat a megrendelő folyamatosan kiegyenlítette, a többi, a kivitelező által hivatkozott számla pedig még a megállapodáskor nem volt esedékes. Nyomatékkal utalt arra is az elsőfokú bíróság, a fenyegetés egyáltalán nem volt olyan hatású, amely megbénította volna a másik fél akaratát. A késedelmi kamat tekintetében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, az alperes csak a szerződésben rögzített határidőn belül volt köteles a vállalkozói díjak kiegyenlítésére a részszámlák alapján, amely kötelezettségének eleget is tett. Kivétel ez alól a 66/96-os számú, kábelvásárlásról szóló számla, mert ebben az esetben késedelem állapítható meg, a kamat összege 59 485 Ft. Az ítélet ellen felperes nyújtott be fellebbezést. A fellebbezés indokolásában kifejtette, az 1996. december 19-i megállapodás kapcsán a jogellenes fenyegetés elsősorban abból adódott, hogy a megrendelő a nem vitatottan még fennálló hátralékos vállalkozói díjat csak abban az esetben volt hajlandó kifizetni, ha a vitatott kötbérkövetelését felperes elismeri és egyben lemond az általa elvégzett pótmunka díjáról. Tehát az alperes a vállalkozói díjjal kapcsolatos számlák kifizetését a kötbérigény elismeréséhez kötötte. Kötbérfizetési kötelezettsége pedig, mivel felróható késedelem nem állt fenn, nincsen. A felperes fenyegetésének súlyát jelzi, a szerződés megkötésének elmaradása esetén visszatartott összeg olyan nagyságrendű volt, ami a felperesi gazdasági társaságnál azonnali csődhelyzetet eredményezett volna. Ezt csak úgy tudta kivédeni, hogy végül is aláírta ugyan a megállapodást, de ezzel csak egy mindvégig vitatott kötbérkövetelést ismert el. Mivel a szerződés érvénytelen, ezért az alperes köteles a felperes által elvégzett pótmunkák ellenértékének megfizetésére is, felróhatóság hiányában pedig a kötbérrel kapcsolatos beszámítás alaptalan. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését kis részben, annyiban találta alaposnak, hogy a késedelmikamat-követelés tekintetében további bizonyítás lefolytatása szükséges, s ezért a másodfokú bíróság a Pp. 213. § (2) bekezdése értelmében részítéletet hozott, a felperesnek a késedelmi kamatkövetelését elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, míg a felperes keresetét ezt meghaladóan elutasító elsőfokú bírósági ítéleti rendelkezést helybenhagyta [Pp. 252. § (3) bek. és 253. § (2) bek.]. A felperes a perbeli kivitelezések során megrendelt, általa elvégzett és az alperes által ki nem fizetett pótmunkák ellenértékét keresetében 4 895 959 Ft-ban jelölte