Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 86 mindennemű hely- és kártalanítási igény kizárása mellett le kell bontani. A Kerületi Tanács VB Műszaki Osztálya az 1990. november 9-i döntésével az R. u. - F. u. ­H. u. - R. u. által határolt terület részletes rendezési tervét jóváhagyta. A részletes rendezési terv szerint a telkek egyesítendők és az N. M. Kft. részére ipari épület építésére használhatók fel. A területfelhasználás érdekében a perbeli ingatlanon álló garázsok bontása iránt építésügyi eljárások folytak. A perbeli ingatlan 1992-ben a Budapest Főváros kerületi Önkormányzat tulajdonába került, majd apportként 1995­ben az A. Vagyonkezelő Rt. szerezte meg az R. u. 31. szám alatti ingatlannal együtt. Az F. Kft. 1998. március 17-én, majd 1998. június 29-én kelt levelében közölte, hogy meg kívánja vásárolni az R. u. 31. szám alatti ingatlant, és vételi szándéka a szomszédos, a perbeli ingatlanra is kiterjed. A tulajdonos ezért megkereste az első­fokú építésügyi hatóságot, hogy a perbeli ingatlanokon álló gépkocsitárolók bontása ügyében intézkedjen, mert az ingatlan az R. u. 31. számú ingatlannal közösen hasz­nosításra került. Az R. u. 31. számú ingatlanra nagykereskedelmi raktárépület építé­sére elvi építési engedélyt kértek. Az elsőfokú építésügyi hatóság az 1998. december 7-én kelt határozatával köte­lezte a garázsok tulajdonosait, köztük a felpereseket, az ideiglenes gépkocsitárolók elbontására. A határozat indokolása szerint a részletes rendezési terv alapján az in­gatlan hasznosítása érdekében szükséges a garázsok elbontása az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 47. § (1) bekezdés e) pontja és 48. § (6) bekezdése értelmében. Az alperes az 1999. február 26-án kelt határozatával az első fokú határozatot hely­benhagyta. A felperesek keresetet nyújtottak be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperes ha­tározatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a részletes rendezési terv a telkek egyesítését és ipari épület építésére való felhasz­nálását irányozta elő. A benyújtott iratok szerint a telekegyesítésre nem került sor, az N. Kft.-nek adott, a perbeli ingatlanra is kiterjedő területfelhasználási engedély 1993. december 31-én érvényét vesztette. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy a fenti tartalommal hatályban levő részletes rendezési terv végrehajtása tenné szükségessé az ingatlanon álló gépkocsitárolók bontását. A határozatokból nem állapítható meg az a településkép, amelynek érdekében szükséges a garázsok elbontása, ezért a bon­tást elrendelő határozatokat az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak, ezért a határozatok hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az első fokú ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasí­tását. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Ét. 47. § (1) bekezdés e) pontját, 48. § (6) bekezdését. A területen érvényben levő részletes rendezési terv megvalósítása érdekében került sor a gépkocsitárolók elbontásának előírására. A telkek tulajdonjogának elidegenítésére a megfelelő doku­mentumok, szándéknyilatkozatok a per során rendelkezésre álltak, ezért a részletes rendezési terv érdekében foganatosított intézkedés jogszerűsége megállapítható.

Next

/
Thumbnails
Contents