Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 62 alkalmazható. Az alperesi beavatkozónak az OTÉK 42. § (1) bekezdés második mondata - amely szerint a meglévő építmények bővítése esetén csak a bővítésből eredő többletgépkocsi elhelyezésről kell gondoskodni, a meglévők megtartása mel­lett - és a 4. számú melléklet alapján 3 darab gépkocsi elhelyezéséről kell gondos­kodnia. A terv benyújtásáig pedig nem volt köteles a saját telkén belül gépkocsik elhelyezésére szolgáló területet biztosítani, mert az ingatlanon, annak megvásárlását követően, építési engedélyköteles munkát nem végzett. A jogszabály által előírt 3 darab gépkocsi elhelyezéséről az alperesi beavatkozó gondoskodott, tervdokumentá­ció és az ahhoz kapcsolódó helyszínrajz 6 darab gépkocsibeállást igazol. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint felperes a zöldfelület nagyságát alaptanul vitatta, ugyanis az OTÉK 25. §-a legkisebb zöldfelületi előírást a beépítésre szánt területek vonatkozásában tartalmaz. A telek beépítési százaléka az OTÉK 1. számú mellékletének 74. pontja alapján nem változik meg, mert az áruház földszinti hom­lokzati síkja az emeleti rész síkján az árkád beépítésével sem nyúlik túl. A telken meglévő raktárépületre vonatkozóan az elsőfokú hatóság válaszirata szerint fennma­radási engedélyezési eljárás nincs folyamatban, ezért arra, mint az építési engedélye­zési eljárás előkérdésére a felperes alaptalanul hivatkozott. Az elsőfokú bíróság rá­mutatott, hogy a Megyei Közigazgatási Hivatal Törvényességi Ellenőrzési Főosztálya megvizsgálta a Város Önkormányzatának Város Szabályozási Tervének elfogadásá­ról és a Helyi Építési Szabályzat megállapításáról szóló 27/2004. (VII. 29.) önk. rendeletének (a továbbiakban: HÉSZ) 8. § (13) bekezdés c) pontját, és megállapítot­ta, hogy az nem ellentétes az OTÉK 25. §-ában foglaltakkal. Az elsőfokú bíróság szerint az építkezés a városképet hátrányosan nem érinti, a felperes üzleti és bank­biztonsági érdekei pedig építésügyi hatósági eljárásban nem értékelhetőek. A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kere­sete teljesítését kérte. Fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat; állás­pontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az 1952. évi III. törvény (a továbbiak­ban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az ellenérdekű felek az ítélet hatályában fenntartását kérték. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság szakértői bizonyí­tást rendelt el, a szakértőt tárgyaláson meghallgatta, értékelte a közigazgatási irato­kat, a felek nyilatkozatait, a raktárral kapcsolatos, a felperes által hivatkozott fenn­maradási engedélyezési eljárásra vonatkozóan megkereste az elsőfokú hatóságot, vizsgálta a Megyei Közigazgatási Hivatal Törvényességi Ellenőrzési Főosztályának a HESZ-re vonatkozó eljárását, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján maguk összességében vizsgálta, és meggyőződése szerint bírálta el. A Pp. 206. §-ának megsértését csak a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlege­lése valósíthatott volna meg, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alap­ján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, döntésével a Legfelsőbb Bíróság egyetér­tett, ítéletének indokolása a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt tartalmi követel­ményeknek megfelel, a tényállás alapos és felderített, a jogi indokolás részletes és pontos.

Next

/
Thumbnails
Contents