Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

59 I. Anyagi jogi kérdések kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Az OTÉK 35. § (4) bekezdése kógens szabályként írja elő, hogy a hátsókert legkisebb mélysége 6 méternél kisebb nem lehet. A felperes az újbóli építéssel ebben a hátsókertben épített föl egy olyan épületet, amely az OTÉK 35. § (4) bekezdésébe ütközően a hátsókert mélységét fél méterre csökkentette a szükséges 6 méter helyett. A Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy az ingatlanvásárláskor fennálló beépítési mód - szerzett jogként - a felperesnek csak a változatlan állapot fenntartásával, a meglé­vő állag megóvásával való javítására ad lehetőséget. Amennyiben a hátsókertben álló építmény elhasználódása, állagromlása, rossz műszaki állapota miatt összeom­lik, leomlik, beomlik vagy lebontandó, a szerzett jog elvész. Az újjáépítéshez ebben az esetben a hatályos építésügyi szabályok betartásával építési engedély szükséges. Mivel a felépített épület szabályossá nem tehető, az építésügyi hatóság szabályosan rendelte el annak bontását az Étv. 48. § (7) bekezdése alapján. Az építésügyi hatóság a szabálytalan építés tényét a 2003. december 22-én foganatosított helyszíni szemlé­jén állapította meg, és ehhez képest egy éven belül intézkedett az építményrész bon­tása iránt. A felperes a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott 2001. évben megtar­tott helyszíni szemlére, de ennek iratait nem csatolta, ilyen irat a közigazgatási iratok között sem található fel, így nem igazolt, hogy az építésügyi hatóság a szabálytalan építkezés körülményeiről 2001. évben tudomást szerzett volna. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39 221/2006.) KGD2007. 221 Elő- és oldalkertben - engedély nélkül épített - lábakon álló gépkocsibeálló fennmaradása nem engedélyezhető. [1997. évi LXXVIII. törvény 2. §, 48. §; 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 35. §] A felperes 1/2-ed tulajdoni hányadban tulajdonosa az N. u. 10. szám alatti, műemlé­ki védettség alatt álló ingatlannak. A felperes építési engedély nélkül faszerkezetű, két gépkocsi elhelyezésére alkalmas gépkocsibeállót létesített az ingatlan elő- és ol­dalkertjében. A Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal Irodája - mint elsőfokú hatóság - a 2005. január 18-i helyszíni szemlét követően a 2005. május 2-án kelt határozatával köte­lezte a felperest a gépkocsibeálló lebontására. A beálló fennmaradását nem engedé­lyezte, mert az építmény szabályossá nem tehető, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiak­ban: OTÉK) 35. § (1) bekezdésébe ütközően került elhelyezésre az elő- és oldalkert­ben. Az építmény az utcaképet megbontja, a telep építészeti szellemétől idegen.

Next

/
Thumbnails
Contents