Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

43 I. Anyagi jogi kérdések A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az 1997. december 9-én kelt ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 34. számú állásfoglalásában foglaltakra is, miszerint a felperesek keresetükben a fellebbezésben megjelölt önkormányzati rendeletre nem hivatkoztak, az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint pedig a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben annyiban érvényesül, hogy a keresetlevélben fel nem hozott jogsértésre utóbb alappal hivatkozni nem lehet. Utalt a fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság arra is, hogy a nettó szintterület 50%-os túllépése a felperesi érdekeket nem érinti. A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelemben az OÉSZ, az R., az ÁRT. 8. §-ának (5) bekezdése, a szabályozási előírás 9. §-ának (6) bekezdése [illetőleg a 147/94. Kt. rendelet 9. § (6) bekezdése alapján] arra hivatkozott, hogy a vendéglátó egység - eszpresszó-büfé - mint nem szolgáltató célú helyiségcsoport a jogszabályi rendelkezések folytán a perbeli építési övezetben nem engedélyezhető. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 215. §-ában foglaltak megsértésével nem minden kereseti kérelméről döntöttek, ismételten hivatkozott a nettó szintterület 50%-át meghaladó mértékű egyéb helyiség engedélyezésének jogszabályi tilalmára, míg az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság helyesen foglalt állást a kereseti kérelemhez kötöttség tárgyában. Álláspontja szerint a nettó szintterület viszonyított nagysága a szomszéd érdekkörét nem érinti, ezért kereshetőségi joga e kérdésre nem terjed ki. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a felülvizsgálati kérelem (ellenkérelem) keretei között. Abban a kérdésben kellett a Legfelsőbb Bíróságnak állást foglalnia, hogy a perbeli lakó- és üdülőövezetben a vonatkozó jogszabályi rendelkezések (OÉSZ, R., ÁRT, önkormányzati rendelet), szabályozási előírások alapján a használati mód változás engedélyezésére jogszerű lehetőség volt vagy sem, és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel kellett kitérni arra, hogy az eszpresszó-büfé szolgáltatásnak minősül vagy sem. Az OÉSZ 19. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint lakóterületen - az övezeti előírások megtartásával és az egyéb jogszabályi rendelkezések keretei között - főépületként a lakosság alapfokú ellátását szolgáló intézmények, ellátó-, szolgáltató építmények is elhelyezhetők. Téves az a felülvizsgálati kérelemben foglalt felperesi álláspont, miszerint az eszpresszó-büfé szolgáltató üzlethelyiségnek nem tekinthető. Az OÉSZ a helyiségcsoportok minősítése, fogalom-meghatározása körében is eligazítást ad: az OÉSZ 167. §-ának (4) bekezdésében foglaltakból megállapítható, hogy az eszpresszó, bisztró az alapfokú ellátás, szolgáltatás biztosítását szolgáló üzlethelyiségek. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perbeli építési övezetben a jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel kétszintes lakóépület alsó szintjének utcáról megközelíthető helyiségcsoportjában az eszpresszó-büfé használati mód engedélyezésére jogszerű lehetőség volt.