Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 32 gel nem rendelkeznek. Előadták, hogy a 8779/7. hrsz.-ú ingatlan elbirtoklása iránti polgári pert kezdeményeztek. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában - idézve az Étv. telekalakításról rendelkező 23. § (1) és (4) bekezdéseit, az R. 9. § (1) bekezdés a) és b) pontját, 10. § (3) bekezdését, 11. §-át - megállapította, hogy a hatályos jogszabályoknak a telekalakítás megfelelt. Kifejtette, hogy kétségtelen tény, miszerint a perbeli telekalakítás az alperesi beavatkozók telkét növelte, továbbá, hogy 101 m2-es közterület alakult ki, azonban a telekalakítás e területen még változhat, mert a felperesek polgári peres ügye alapján függő jogi helyzet áll fenn a 8779/7. hrsz.-ú telekre vonatkozóan. Az pedig, hogy a felperesek meglévő beépített telke milyen széles, ebben az eljárásban nem értékelhető. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmük teljesítését kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság megsértette az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §-ában foglalt indokolási kötelezettségét, továbbá az Étv. 23. §-ának (1) bekezdését, az R. 10. § (3) bekezdését. Változatlanul a 8779/19. hrsz.-ú ingatlan közterületté nyilvánítását sérelmezték a szerintük valóságtól eltérő tartalmú, ezért téves RRT-re hivatkozva. Előadták, hogy a folyamatban volt elbirtoklási perben a bíróság megállapította, miszerint a 8779/7. hrsz.-ú ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás jogcímen megszerezték. Az alperes és az alperesi beavatkozók ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos. A telekalakításról rendelkező hatóságnak nem volt lehetősége a területre érvényes RRT felülvizsgálatára, ahogy ezt az alperes határozata helytállóan tartalmazta is. Ezért sem a közigazgatási eljárásnak, sem a pernek nem lehetett és nem is volt a tárgya a jogszabálynak minősülő önkormányzati rendeletbe foglalt RRT értékelése, nem volt lehetőség arról a - felperesek által felvetett - kérdésről állást foglalni, hogy az RRT a „valóságtól eltérő tartalmú, téves"-e. Az elsőfokú bíróság ítéletében annak rögzítése tehát, hogy az RRT szabályozási tervrajza a 101 m2 alapterületű 8779/19. hrsz.-ú ingatlant közterületként jelöli, jogszerű. Az F. Önkormányzat telekalakítási kérelme nem érintette sem a felperesek ingatlanát, sem a 8779/7. hrsz.-ú ingatlant, azokra vonatkozóan a kérelmet elbíráló közigazgatási határozatok rendelkezést nem tartalmaznak. Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét azzal, hogy ítéletének az indokolása sem az RRT tényszerűségének felülvizsgálatát, sem a 8779/7. hrsz.-ú ingatlanjogi sorsának értékelését nem tartalmazta. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett határozatot érdemben csak abban a körben vizsgálhatta, hogy a felülvizsgálati kérelemben konkrét jogszabályhellyel megjelölt jogsértés megvalósult-e. A felperesek szerint a jogerős ítélet az Étv. 23. § (1) bekezdését és az R. 10. § (3) bekezdésében foglaltakat sértette. Az Étv. 23. § (1) bekezdése alapján telket csak úgy szabad alakítani, hogy az a terület rendeltetésének megfelelő használatra alkalmas legyen, továbbá annak alakja, terjedelme, beépítettsége és megközelíthetősége a jogszabályoknak és a szabályozási tervnek megfeleljen. Az R. 10. § (3) bekezdése értelmében az építésügyi hatóság köteles vizsgálni, hogy a tervezett telekalakítás megfelel-e az elvi telekalakítási engedélyben meghatározottaknak, illetve, ha elvi