Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 26 meg, ezért nem sértett jogszabályt az alperes a határozat érvényének meghosszabbításakor. A jogerős ítélet ellen felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte elsősorban a jogerős ítélet megváltoztatását, másodsorban annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő kötelezését. A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Étv. 2. §-át, 14. §-át, 23. §-át, az R. 1. § a) pontját, 5. § (1) bekezdését, 41. § (2) bekezdését, a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelete (a továbbiakban: BVKSZ) 1. § (2) bekezdését, 2. § (1) és (3) bekezdését, 56. § (1) bekezdését, 63. § (1) bekezdését, 30. számú táblázatban foglaltakat, továbbá a „lex posterior derogat priori" elvébe ütközik. A telekalakítási engedély alapját képező részletes rendezési BVKSZ rendelkezéseibe ütközik. Az R. 41. § (2) bekezdése alapján tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az építésügyi szabályok az engedély megadásakor fennállott szabályokhoz képest nem változtak meg. A telekalakítási engedélyt megadó határozat érvényének meghosszabbítása iránti kérelmet új, önálló engedélyezési eljárás iránti kérelemként kellett volna elbírálni és a BVKSZ rendelkezéseit kellett volna alkalmazni. Mivel az adott területre a jelenleg is érvényes részletes rendezési terv a BVKSZ átmeneti rendelkezéseivel részben ellentétes, ezért a „lex posterior derogat priori" elve alapján a részletes rendezési terv nem alkalmazható. Az alperes, az alperesi beavatkozók a felülvizsgálati kérelemre ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az Étv. 60. § (3) bekezdése alapján a korábbi jogszabályok rendelkezései szerint készített és érvényben lévő településrendezési terveket változatlanul alkalmazni kell. így a jelenleg is érvényben lévő részletes rendezési terv alkalmazhatósága folytán a telekalakítási engedély megadásakor hatályban volt szabályokban változás nem történt, ezért a telekalakítási engedély érvénye meghosszabbítható volt. Az érvényben lévő részletes rendezési terv az Étv. 60. § (3) bekezdésében foglalt határidőig, illetve a módosításáig változatlanul alkalmazandó, alkalmazását épp az Étv. 60. § (3) bekezdése írta elő, ezért nincs jelentősége annak, hogy a területre érvényes részletes rendezési terv ellentétben áll-e a BVKSZ rendelkezéseivel vagy sem. Az Étv. 60. § (3) bekezdésében említett településrendezési terv az Étv. 2. § 28. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint magában foglalja a településszerkezeti tervet, a szabályozási kerettervet, a szabályozási tervet. A korábbi építésügyi szabályokhoz képest az Étv. eltérő megnevezéseket tartalmaz, de az Étv. 61. § (1) bekezdés a) és b) pontja értelmében a településszerkezeti terv a korábbi általános rendezési tervnek, a szabályozási terv a részletes rendezési tervnek felel meg. A fővárosra nézve az Étv. 14. § (l)-(3) bekezdései szerint többszintű jogalkotás valósul meg, a Fővárosi Önkormányzat a fővárosi építési keretszabályzatot, míg a fővárosi kerületi önkormányzat a kerületi építési szabályzatot alkotja meg. Ezek a szabályzatok egymásra épülően, mind az Étv., mind az országos településrendezési és építési