Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 14 Az illeszkedés kérdésének vizsgálata során miként értelmezendő az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 18. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés? Az Étv. 18. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, amennyiben a helyi építési szabályzat vagy szabályozási terv nem szabályoz teljes körűen, akkor az Étv., valamint az egyéb építésügyi követelményekre vonatkozó egyéb jogszabályok rendelkezéseit alapul véve kell az illeszkedés kérdésében dönteni, és vizsgálni kell, hogy a célzott hasznosítás jellege, a kialakuló telek mérete, a tervezett beépítés mértéke - a beépítettség és építménymagasság -, valamint a beépítés módja, rendeltetése (területfelhasználása) illeszkedik-e a meglevő környezethez. A jogszabályi rendelkezés 2006. május l-jétől hatályos módosítása egyértelművé teszi az illeszkedés szempontjainak vizsgálatát, felsorolja mindazokat az értékelési szempontokat, amelyeket az illeszkedés vizsgálatánál figyelembe kell venni. Ezek a szempontok átfogják a beépítés paramétereit, amit teljes körű szabályozásnál a helyi építési szabályzat vagy szabályozási terv az adott építési övezetre vonatkozóan általában előír. Ha ezeken a paramétereken belül valamelyikre vonatkozóan nincs szabályozás, helyi előírás, akkor abban a vonatkozásban az illeszkedés vizsgálatával kell dönteni. A gyakorlatban sokszor problémát okoz, hogy térben milyen tág környezetet kell alapul venni az illeszkedés vizsgálatához. Általánosan elmondható, hogy ez szűk (a szomszédos telkekre való leszűkített) környezet nem lehet, a telektömb, de leginkább az adott építési övezet határai által körbevett környezet lehet az illeszkedésnél irányadó. (A Legfelsőbb Bíróság honlapján a Közigazgatási Kollégium Építési ügyek alatt 10. sorszámmal közzétett véleménye) KGD2006. 133 Helyi építési szabályzat hiányában a telekmegosztási eljárásban az ún. illeszkedési szabályokat kell alkalmazni, figyelemmel a már kialakult teleknagyságokra (1997. évi LXXVIII. törvény 18. §). A felperes tulajdonát képezi a 1121. hrsz. szám alatti 8758 m2 területű ingatlan, mely szomszédos az alperesi beavatkozók közös tulajdonát képező 1122/2. hrsz. 624 m2 területű lakóingatlannal. A felperes ellen a városi bíróság előtt indult perben a felperes, ott alperesként viszontkeresettél élt a 1122/2. hrsz. ingatlan egy részének elbirtoklása, illetőleg ráépítés címén történő tulajdonszerzés megállapítása iránt. Abban a perben a bíróság kötelezte a jelen per felperesét megosztási vázrajz, az építésügyi hatósági engedélyek becsatolására. A felperes egy alkalommal már sikertelenül kérte a végleges telekmegosztási engedély megadását, az alperes elutasító határozata ellen indított perben a megyei bíróság ítéletével a felperesi keresetet elutasította.