Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 138 járást biztosító kapuk nem létesíthetők, ezért a kialakult állapot építésügyi szempontból fennmaradási engedélyezési eljárást vont maga után. Időközben az ingatlannyilvántartásban az önkormányzat résztulajdonában álló szomszédos ingatlanra az átjárási szolgalmat bejegyezték, ami lehetővé tette a szabálytalan állapot legalizálását, azaz a fennmaradási engedély megadását. Az elsőfokú hatóság az Etv. 49. § (1) bekezdése és az R/l. alkalmazásával a fennmaradási engedély alapján a felperes terhére jogszerűen szabta ki az építésügyi bírságot, amelynek összegét megfelelő mértékben határozta meg. A felperes keresetében az első és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság nem vette figyelembe, hogy a szomszédos telekre szolgalmi jogot alapított, továbbá, hogy nem építési engedélyköteles építést végzett, ezért fennmaradási engedélyt sem kellett volna kérnie. A hatóság határozatában nem közölte, hogy mely jogszabályon alapul azon kijelentése, miszerint oldalhatáron álló kerítésen átjárást biztosító kapu nem létesíthető. Miután szabálytalan építési munkát nem végzett, ezért az Etv. 49. § (1) bekezdése alapján a hatóság építési bírsággal nem sújthatta volna. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes és az elsőfokú hatóság határozatát hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint a perbeli ügyben abban a kérdésben kellett dönteni, hogy az ingatlan oldalhatárán húzódó kerítésen, az azt megszakító műszaki megoldás kialakítása engedélyezhető-e avagy sem, továbbá, hogy az építésügyi bírság kiszabása jogszerü-e. Álláspontja szerint azzal, hogy a felperesével szomszédos telekre az átjárási szolgalmat jogerősen bejegyezték, e szomszédos ingatlan tűrni és biztosítani köteles azt, hogy személygépkocsival rajta keresztül meghatározott sávban a felperes, illetve a felperesi ingatlan mindenkori tulajdonosa ingatlanát megközelíthesse. A szolgalmi jog gyakorlásával az Etv. 31. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban foglalt előírások, a szomszédos ingatlanok és építmények rendeltetésszerű és biztonságos használhatósága, a rendeltetésszerű telekhasználat, nem sérültek. Ebből következően nem alkalmazható az R/2. 9. § (5) bekezdése, az Etv. 18. § (1) bekezdése és a 48. § (1) bekezdése sem, azaz az építésügyi bírság kiszabása alaptalan. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az Etv. 49. § (l)-(2) bekezdései nem teszik lehetővé a bírság kiszabásának mellőzését. Az eljárást ugyanis nem vitathatóan az építtető szabálytalan tevékenysége indította el, amely eljárás a szolgalmi jog bejegyzésével és a fennmaradási engedély biztosításával vált legálissá. A szabálytalan építési tevékenység jogkövetkezménye ezáltal jogszerű. A felperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az alperes a megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság fennmaradási engedélyének megsemmisítéséről, illetve helybenhagyásáról nem döntött, ezért a per tárgya építési bírság kiszabásáról rendelkező első és másodfokú határozat jogszerűségének felülvizsgálata volt. Az elsőfokú bíróság álláspontja téves abban, hogy e perben „az ingatlan oldalhatárán húzódó kerítésen, az azt megszakító műszaki megoldás kialakításának engedélyezhetősége" kérdésben is dönteni kellett volna. Azzal ugyanis, hogy a megyei bíróság a 2005. június