Vida Mária (szerk.): Az építésügyi hatósági eljárások (Budapest, 2008)

Az építésügyi hatósági eljárások 120 sáról és elhárításáról. Hivatkozott az alperes arra, hogy az 1996. május 7-én benyújtott statikai szakvélemény egyértelműen megállapítja az elkészült kiváltók túlterheléséből adódó veszélyhelyzetet. A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, előadva, hogy az alperes a szükséges tényállás felderítését elmulasztotta. Állította, hogy a kifogásolt kiváltók a méretezési előírásoknak megfelelnek, a repedések kialakulását az épület előtt végzett közmű-munkálatok okozhatták. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes építési és fennmaradási engedély nélkül üzemeltet éttermet, így engedélyezett terv hiányában nem vizsgálható, hogy a felperes e szerint építette-e a teherhordó falak kiváltóit. A felperes a közigazgatási eljárás időszakában nem rendelkezett olyan szakvéleménnyel, amely az építkezés szakszerűségét igazolta volna. Az építész-statikus szakértők bejelentése és véleménye alapján az alperesnek és az elsőfokú hatóságnak intézkedési kötelezettsége keletkezett. Az alperes a repedések okainak felderítésére helytállóan írta elő vizsgálatok elvégzését, a szakértők azonnali intézkedést is szükségesnek tartottak, amelynek megdöntésére a felperes által csatolt mérnöki nyilatkozat nem volt alkalmas. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a tényállást megfelelően tisztázta, a felperes pedig építési és használatbavételi engedély hiányában üzletét nem használhatja, ezért az étterem bezárására vonatkozó rendelkezés is jogszerű. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Kifogásolta, hogy az ítéleti tényállás nem teljes körű, nem tartalmazza, hogy a felperesnek azért nincs fennmaradási engedélye, mert az elsőfokú hatóság 1993 óta az erre irányuló kérelmet nem bírálta el. Vitatta azt a megállapítást, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy az épületben bekövetkezett károkért nem felelős. Állította, hogy nem volt, és nincs is életveszély az épületben. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperesi szakvélemény nem volt alkalmas az alperes által figyelembe vett szakvélemény megdöntésére. Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperesnek a tényállás megállapítása körében fennálló tévedése nem eshet a felperes terhére, a tényállás tisztázása az alperes feladata. Fellebbezési nyilatkozatát azzal egészítette ki, hogy az elsőfokú hatóság megalapozatlanul járt el, amikor határozatát a T. Gyula által készített szakvélemény egy megjegyzésére alapozta, amely nem a repedés okára, hanem keletkezési idejére vonatkozott. Álláspontja szerint az alperes eljárásában a rendelkezést az I. Rt. - felperes által csatolt - szakvéleményével szemben egy szakvéleményi előzetes kivonatra alapozni nem lehetett volna. Áz alperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az ítéleti tényállás teljes körű, a felperes sem vitatta, hogy éttermét építési, illetve fennmaradási engedély nélkül üzemeltette, amelynek megadását egyébként határérték feletti zajhatás és a veszélyhelyzet is gátolta. Azon véleményét fejtette ki, hogy a bizonyítási teher az engedély nélkül építkezőt terheli. Hivatkozott továbbá arra, hogy a szakvélemények szerint az elvégzett munkák nem voltak szakszerűek, így az állékonyság biztosítására a beavatkozás szükséges volt.