Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

36 tétben az 1959. és az azt megelőző évek mérlege és közgyűlése jegyzőkönyve alapján megállapította, hogy a társaságnak közgyűlés által megállapított perújítási tartalékalapja nincs, ilyen tartalékalap egyetlen mérlegben nem szerepel, és egyetlen közgyűlés sem állapított meg juttatást ilyen alap számára. Ha azonban mégis volt ilyen eímen tartalékolás, az a közgyűlés megkerülésével, annak határozata nélkül történt, tehát az titkos (latens) tartalék mindaddig, míg a számadások megállapítása keretében mint nyereséget a közgyűlés rendelkezési joga alá nem bocsátják. Az a körülmény, hogy esetleg az igazgatóság bejelentése folytán meg is adóztatták a szóbanlévő tartalékalapnak feltüntetett összeget, nem változtat azon a tényen, hogy az ilyen címen tartalékolt vagyon a közgyűlés elől eddig el volt vonva és azért titkos tartalékként kezelendő. Mivel a titkos tartalékot a mérlegből megállapítani nem lehet, annak mibenléte és valósága vagyontöbbletkénti számbavehetősége a zárszámadásokból ki nem tűnik, a fent kifejtettek alapján alap tőkefelemelésre nem használható még akkor sem, ha az a bíróság által kirendelt hites könyvszakértő jelentése alapján megállapíthatóan tényleges vagyonként a részvénytársaság rendelkezésére áll. A titkos tartalékot ugyanis előbb a mérlegbe vagyongyarapító tételként fel kell venni, azt a közgyűlés megállapítása alá bocsátani, amely ezt a vagyontételt mint nyereséget a törvényben, vagy az alapszabályokban meghatározott keretben és célra használhatja fel. Budapesti törvényszék mint cégbíróság 2289/1941.) Titkos tartalék felhasználása alaptőkeemelésre. Helyesen hivatkozik ugyan az igazgatóság az állandó joggyakorlatra abból a szempontból, hogy a.v társaságok csendes (titkos) tartalékot létesíthetnek, de nem vette tekintetbe a titkos tartalékok felhasználhatósága tekintetében kialakult állandó bírói gyakorlatot. Ezen állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis (Budapesti kir. ítélőtábla P. VI. 308/1941/75. és P. VI. 6450/1941/81.) a titkos tartalék, melyet az előrelátás és a kereskedői óvatosság a részvénytársaság vagyoni helyzetének biztonsága érdekében létesít, természeténél fogva sem szolgálhat alaptőkefelemelés céljára, különösen akkor nem, ha a titkos tartalék a leltári ingóságok önkényes és nem ellenőrizhető értékelése folytán állott elő. (Budapesti ítélőtábla VI. 2358/1942.) Titkos tartalék felhasználása alaptőkeemelésre. A társaságnak 1941. évi március hó 9-én tartott közgyűlése a társaság alaptőkéjét a közzétett évi mérlegben nem szereplő úgynevezett rejtett tartalék terhére emelte fel. A részvénytársaság alaptőkéjének tényleges befizetése nélkül olymódon történő felemelése, hogy a tartalékalap egy részét csatolják az alaptőkéhez, az állandó bírói gyakorlat értelmében csak az esetben engedhető meg, ha a részvénytársaságnak ú. n. szabad tartaléka van, vagyis