Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

32 Cégjegyzésre jogosítottak címeinek bejegyzése. A K. T. részletesen felsorolja mindazokat az adatokat, amelyek a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetés végett a törvényszéknek bejelentendők. Az'1875. évi december 1-én 26.922 szám alatt kelt földmívelésügyi, ipar- és kereskedelemügyi és igazságügyi rendelet meghatározza a kereskedelmi cégjegyzékek vezetésének módozatait. Minthogy sem a K. T., sem az idézett rendelet nem ad alapot arra, hogy az igazgatósági tagoknak mint kereskedelmi meghatalmazottaknak adományozott cím a cégjegyzékbe bevezettes sék, helyesen utasította el az elsőbíróság az erre irányuló bejegyzési kérelmeket. Nem helytálló a felfolyamodásban foglalt az a panasz, hogy az elsőbíróság azon az alapon utasította el a bejegyzési kérelmet, mivel az alapszabályok nem ismernek ilyen címeket, mert az elutasítás jogi indoka az volt, hogy az alapszabály 62. §-a nem nyújt alapot az ilyen címek bejegyzésére. Közömbös tehát, hogy az alapszabályok szerint jogosítva van az igazgatóság az igazgatóság egyes tagjait különböző címekkel felruházni, mert az ilyen címek adományozása csak akkor képezhetné a bejegyzés tárgyát, ha ahhoz különleges, a többi igazgatósági tagoktól eltérő képviseleti és cégjegyzési jog fűződnék. Minthogy az alapszabályok 62. §-a mindegyik igazgatósági tagot ugyanolyan joggal ruházza fel képviseleti és cégjegyzési jogosultsággal, ennélfogva az elsőbíróság végzését az ítélőtábla ezekkel az indokokkal kiegésizátve helybenhagyta. (Budapesti ítélőtábla P. VI. 495/1943/251.) A K. T. 160. §-ához. Cégjegyzést rendelő végzés ellen felfolyamodás. A részvénytársaságnak a főhatalom változása előtt egyedül románnyelvű bejegyzett cégszövege volt. A főhatalomváltozás után pedig a közgyűlés akként határozott, hogy a régi, románnyelvű cégszöveg fordításának megfelelő következő magyar nyelvű cégszöveget fogja kizárólag használni: „N. Ipar és Kereskedelmi Részvénytársaság" és ennek béjegyzését kérte. Ezt a kérelmet mind a két alsóbíróság elutasította. Ebben az esetben tehát nem arról van szó, hogy a cégjegyzékbe már bevezetett cégbejegyzés sérti a törvény kötelező rendelkezését, mert eddig még be nem jegyzett új cégszöveg bejegyzései a kérelem tárgya. Nem forog fenn tehát a 8220/1940. M. E. számú rendelet 1. §-a szerint alkalmazandó 68.300/1914. I. M. számú rendelet 32. § ának, de a 26. & utolsó bekezdésének és a 33. §-nak megfelelő azoknak a kivéteíes eseteknek egyike sem, amikor a másodbíróság helybenhagyó végzése ellen is van helye felfolyamodásnak; alkalmazandó tehát a rendelet 26. § 2. bekezdésének az az altalános szabálya, mely a másodbíróság helybenhagyó végzése ellen a felfolyamodást ki-