Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

169 foglaló cím alatt tünteti fel. A K. T. 199. §-a, de az alperesi alapszabályok sem foglalnak magukban olyan szabályt, amely kötelezően meghatározná, hogy az ilyen vagyontételek milyen címen veendők fel a mérlegbe. Az tehát, hogy a két alperesi leányvállalat egyike más címen szerepel a mérleg vagyonoldalán, mint a másik, sem törvénybe, sem az alperesi alapszabályokba nem ütközik és ezért ezen a címen az alperes vonatkozó közgyűlési határozata megsemmisítésének helye nincsen. (Kúria P. IV. 2807/1940/43.) Első szervezés kölíségei. Az 1930. július 25-én bejegyzett cégnek 1941. december 31. napján készült mérlegében „Alapítási költségek" címén 11.001.78 pengő van a vagyonoldalon beállítva, noha a K. T. 199. §. 3. pontja szerint az első szerveizés költségeiből a „követelések" közé csak annyit szabad felvenni, amennyi azoknak legfeljebb öt évre felosztása mellett az illető üzletév után fennmarad. (Budapesti tör vényszék mint cégbíróság Cg. 31.628/39.) Tartalékalap rendeltetésének meghatározása. Az alperes r. t. alapszabályainak a nyereség kiszámításának és felosztásának módozatairól rendelkező 27. Va azt is tartalmazza, hogy „a tartalékalap rendeltetését a tartalékba utaláskor a közgyűlés határozza meg". Az alperes 1943. évi március hó 26. napján tartotta meg rendes közgyűlését, amelyen az 1942. üzleti év mérlegét és eredményszámláját megállapította, az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentését elfogadta és az 1942. üzleti év nyereségét felosztotta. A mérleg szerint mutatkozó 81.545 P 83 fillér nyereségből a közgyűlés az igazgatóság javaslatának megfelelően 40.000 P-t osztalék fizetésére, 20.000 P-t tartalékalap képzésére fordított, míg a fennmaradó 21.545 P 83 fillérnek az 1943. üzletév számlájára való átvezetését határozta el, de nem határozott kifejezetten arról, hogy mi a tartalékalap közelebbi rendeltetése. Lz a tényállás támadás hiányában a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Az ekként irányadó tényállás alapján pedig alaptalanul támadja a felperes a fellebbezési bíróság döntését. Az ítéletében felhozott indokolásból helyes ugyanis a fellebbezési bíróságnak az alapszabályok 27. §-ában foglalt rendelkezés értelme zése kérdésében elfoglalt az a jogi álláspontja, hogy a tartalékalap rendeltetésének a közgyűlés által való közelebbi meghatározására csak abban az esetben van szükség, ha a közgyűlés nem rendes, hanem külön rendeltetésű tartalékalapot kíván létesíteni. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság abból, hogy a közgyűlés a tartalékalap létesítésekor nem állapította meg annak közelebbi rendeltetését, okszerűen következtetett arra, hogy az esetleges veszteségek fedezésére, illetve az osztalék kiegészítésére szolgáló rendes tartalékot kívánt létesíteni, nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a közgyűlésnek az a