Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])
158 szolgál meg nem engedett és az egyes részvényes jogainak kijátszására, vagy megrövidítésére irányuló célokat. Az alperes r. t. mérlegében a papir-, anyag- és kiadmánykószletek együttes ér téke 75.522 pengő 13 fillér értékben van felvéve. A meghallgatott szakértő véleménye alapján a fellebbezési bíróság a fenti leltári tárgyak értékét 79.707 pengő 91 fillérben állapította meg. Ezt a megállapítást a felperes sikertelenül támadja. A fellebbezési bí róság ugyanis a szakértői véleményt tüzetesen mérlegelte, a meggyőződését előidéző okokat ítéletének indokolásában kimerítően előadta. Okát adta nevezetesen annak, hogy a felperes kifogásai ellenére miért találta a szakértői perben vitás kérdések megoldására alkalmasnak. Ennek a mérlegelésnek körében az iratok tartalmát híven idézte, következtetései az okszerűség követelményeinek megfelelnek. Az ekkép megnyilvánuló meggyőződés mint a bírói szabad mérlegelés eredménye — jogszabálysértés hiányában — felül nem vizsgálható és az azon alapuló ténymegállapítás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Az ekként irányadó tényállás szerint jelentkező és a fenntebb kifejtett megfontolással kellően indokolt értékelési külömbözet a kifejtettekre tekintettel nem alkalmas annak megállapítására, hogy az alperes részvénytársaság 1939/1940. üzleti évi mérlegének felállítása a K. T. 199. § X. pontjába ütköznék. A közgyűlésnek a mérlegét megállapító határozatát támadó kereset elutasítása tehát az anyagi jogot nem sérti. (Kúria P. IV. 1053/1932/29.) Zárszámadás törvényessége nem csupán a részvényeseket érinti. A zárszámadás felállítására vonatkozó szabály megsértését nem teszi jóvá az a körülmény, hogy a szabálytalan határozatot az egész alaptőkét képviselő részvényesek elfogadták, mivel a számadás törvényessége nem csupán a részvényeseket érinti. (Budapesi ítélőtábla'P. V. 8593/1942/94.) Zárszámadásnak minden kiadást tartalmaznia kell. Indokaiból helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi állásponja, mikép a mérleget megállapító és az azzal kapcsolatos közgyűlési határozatokat nem lehet sikerrel megtámadni azon az alapon, hogy ingatlanok vételére nagyobb összeg fordíttatott, mint amennyit az alapszapály megenged . A zárószámadásoknak ugyanis minden tényleg kifizetett, illetve valamely célra fordított kiadást akkor is magában kell foglalniok, ha a teljesített kiadás törvénybe vagy az alapszabályokba ütközik, mert a számadás csak ebben az esetben helyes, ellenkező esetben a mérleg hamis. Az alapszabályok rendelkezésének ez a vitatott megsértése a mérleget megállapító határozat megsemmisítésével nem is lenne orvosolható. (Kúria P. IV. 3173/1939/22.)
