Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

146 alperesnek arra irányuló akaratát, hogy ezzel a fiókintézet veze­tőjének pénzfelvételi jogát kizárja. Egyéb erre utaló tényre pe­dig az alperes nem is hivatkozott. Helyes ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az a jogi állás­pontja, hogy az alperes a fiókintézetnél I. ügyvezető igazgató ke­zeihez teljesített és az utóbbi által a fiókintézet nevében, — bár nem cégszerűen — elismert fizetésért felelősséggel tartozik. (Kú­ria P. IV. 3829/1939.) o Munkabér átértékelése. A Kúria gyakorlata szerint a pénz romlása következtében el­értéktelenedett szolgálati járandóságokat a kéjsedelmes munka­adó a szolgáltatás idején a kollektív szerződésekben megállapított munkabéreknek megfelelő összegben tatrozik kifizetni. A Kúria ezzel az állásfoglalásával a munkabér és a megélhetési költségek közötti összhangot kívánta helyreállítani; tekintettel volt azon­ban arra is, hogy a kollektív szerződések a munkabéreket a fo­rintérték bevezetésével kapcsolatban a fennálló gazdasági nehéz­ségek miatt akként állapítják meg, hogy csak a legfontosabb köz­szükségleti cikkek beszerzését teszik lehetővé, így a munkáltatók teljesítési képességét is általánosságban figyelembe veszik. A munkaadói teljesítőképesség bizonyítékának tekintette a Kúria azt a körülményt is, hogy a munkaadók jelenlegi alkalmazottai­nak ezeket a kollektív szerződésekben megállapított béreket fizetni képesek. A munkabér átértékelésének az előbbiekből ki­tűnő általános feltételei vannak és a munkabér jogi természete, de főként annak megállapításánál érvényesülő szociális és mél­tányossági elvek indokolják, hogy a bíróság a munkavállaló ré­szére lehetőleg a teljes értékkel valorizált munkabért ítélje meg. A fent ismertetett irányadó elvek ellenére, — különösen feltéte­lezett teljesítőképességére tekintettel — a munkaadó nem zárható el attól, hogy ezzel a feltételezéssel szemben olyan körülményeket bizonyítson saját vagyoni helyzetét illetően, amelyek különleges esetekben reá nézve méltányosabb ártértékelést tesznek indo­kolttá. Különösen abban az esetben nem lehet elzárni a munka­adót ettől, ha aránylag magasabb kategóriába tartozó olyan alkal­mazottról van szó, akinek a létfenntartását a szolgálati járandósá­gok eseleges kisebb mérvű átértékelése sem veszélyezteti. A fel­peres az alperes vidéki árúsítási osztályának a helyettes csoport­vezetője volt, akinek a peresített szolgálati járandóságai 8000 fo­rintot meghaladó összegre rúgnának. Az alperes a perben előadta, hogy az 1944. decemberétől 1946. augusztusáig a hadi események folytán előállott helyzet miatt semmiféle működést nem fejtett ki. Csaknem minden vagvona takarékbetétben volt elhelyezve, 1945. március 1-én a takarékbetétben levő többszázezer pengő va­gyona elegendő lett volna alkalmazottai szolgálati jogviszonyának megszűnésével járó összes igények kielégítésére. A bankzárlat miatt azonban betétjéhez nem tudott hozzájutni, amikor pedig már

Next

/
Thumbnails
Contents