Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])
141 dó, egyesek a 33°/o-os többletet messze meghaladó fizetésben részesültek. Az alperes a felperes részérc a kollektív szerződés szerinti legmagasabb fizetésen felül mindkét esetben körülbelül 35%>kal magasabban megállapított fizetést a pénzromlás idején a minisztérium, illetve a Gazdasági Főtanács rendeleteiben meghatározott mindenkori szorzószám alapján felemelve folyósította, jóllehet a szorzószámok és az azok alapján való emelések a kollektív szerződésen kívülálló alkalmazottakra nem voltak kötelezők. Az alperes tehát a felperes javadalmazását állandóan meghatározott elvekhez igazodó összegben fizette s a felperes a részére így folyósított fizetést elfogadta. Ezzel a felperes szolgálatának egész tartama alatt követett gyakorlatban a felek közt külső tényekben is félreismerhetetlenül megnyilvánuló oly hallgatólagos megállapodás jött létre, mely szerint a felperest a mindenkori kollektív szerződésben meghatározott legmagasabb javadalmazást 33%-kal meghaladó fizetés illeti meg. Ehhez a megállapodáshoz az alperes a forint bevezetése és az ezzel kapcsolatban érvénybelépett legújabb kollektív szerződés folytán szükségessé vált fizetésrendezésénél is alkalmazkodni tartozott volna. A forintbérekben megkötött kollektív szerződésben a legmagasabb fizetés 700 forintban van megállapítva, a megállapodáshoz az alperes a forint bevezetése és az ezzel kapcsolatban érvénybelépett: legújabb kollektív szerződés folytán szükségessé vált fizetésrendezésénél is alkalmazkodni tartozott volna. A forintbérekben megkötött kollektív szerződésben a legmagasabb fizetés 700 forintban van megállapítva, a megállapodás szerint a felperest ennél 33%-kal több, vagyis 93t forint illette volna meg. Ezzel szemben az alperes a megállapodás ellenére a felperes fizetését 700 forintban, vagyis a kollektív szerződés szerint járó legmagasabb fizetés összegében állapította meg, holott a kollektív szerződés hatálya alá nem tartozó többi alkalmazott új fizetését forintban is kivétel nélkül lényegesen magasabb összegben folyósította. Ez az eddig a kollektív szerződés hatálya alá nem eső alkalmazottak fizetéséhez viszonyítva kétségkívül fizetésleszállítást jelentett a felperesre, s minthogy ennekfolytán a kollektív szerződés hatálya alá tartozó alkalmazottak sorába került volna, annak ellenére, hogy a jogtanácsos a kollektív szerződés egyik fizetési kategóriájába sincs sorozva, — érthető módon önérzetét is sértette. Ez ellen a felperes az erre nézve fennálló bírói gyakorlat értelmében hatályosan csak az azonnali kilépéssel védekezhetett. E szerint a felperesnek a törvényes felmondási időre járó illetmények iránti keresete jogos. A 9700/1945. M. E. számú rendelet és a Kúria 42. számú J. D. értelmében a jogtanácsos is egyévi felmondási időre csak akkor tarthat igényt, ha a munkáltató vállalata a nagyüzemek közé tartozik. A perben azonban nincs adat arra, hogy az alperes vállalata nagyüzem. (Kúria P II. 597/1947. sz.)
