Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

130 részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelősségét az igazgatósági tagságról történt lemondás után kötött ügyletek folytán előállott károkért abban az esetben. Ka ez a kár a lemondást megelőző törvény- vagy alapszabályellenes eljárásukkal, illetve mulasztásukkal áll okozati összefüggésben. Az irányadó tényállásból okszerűen következtette a fellebbezési bíróság, hogy P. Mihály és id. N. József igazgatósági tagok évek hosszú során át a legnagyobb fokú gondatlansággal vezették a vagyonbukott r. t. ügyeit, 1926. óta hamis könyvvezetéssel és hamis mérlegkészítéssel titkolták el az alapszabály- és törvényellenes ügyvitelüket és a r. t.-nak ez okból évről-évre rosszabbodó anyagi helyzetét és jóllehet a szakértő által helyesbített 1928. évi mérleg szerinti veszteség meghaladta már az irányadó tényállás szerint az alaptőke 50°/o-át, a K. T. 187. §-ában' előírt kötelezettség megszegésével elmulasztották közgyűlés összehívását avégből, hogy határozzon a r. t. további fennál- , , lása vagy felosztása iránt. P. Lajos felügyelőbizottsági tag pedig elmulasztotta a könyveknek és ügyvezetésnek az alapszabályok szerinti negyedévenként kötelező ellenőrzését. Nem ellenkezik nyilvánvalóan az okszerűséggel a fellebbezési bíróság által az irányadó tényállásból levont az a jogi következtetés, hogy a r. t. vagyoni összeomlását az alperesek állandó jellegű és sorozatosan elkövetett mulasztásai, illetve visszaélései készítették és idézték elő, ezek következményeiért tehát az alperesek, jóllehet néhai P. Mihály és id. N, József igazgatósági tagságukról az irányadó tényállás szerint már 1929. évi március hó 10-én lemondottak, P. Lajos felügyelő bizottsági tagsága pedig 1933. április havában megszűnt, — ép úgy felelősek, mint azok, akik a bukás idején igazgatósági, illetve felügyelő bizottsági tagok voltak. A fellebbezési bíróság tehát az anyagi jog sérelme nélkül állapította meg a K. T. 189. és 196. §-ai alapján az alperesek kártérítési felelősségét a felperesek által szenvedett és az alperesek mulasztásával okozati összefüggésben álló kárért. Az a panasz, hogy a felperesek a r. t. igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai ellen kárigényt nem érvényesíthetnek, mert követeléseiket a csődben bejelentették és azokat a tömeggondnok elismerte, alap nélküli, mert a károsult hitelezők a r. t. igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai ellen a K. T. 189. és 196. §-ai alapjáti kártérítési keresetet indíthatnak akkor is, ha a r. t. csőd alatt áll. A csődtömeggondnok által az alperes ellen a r. t.-nak okozott kár erejéig indított per folytán az alpereseiket nem fenyegeti a kétszeri fizetés veszélye, mert abban az esetben, ha a felperesek követelését az alperesek kiegyenlítik, a kielégített felperesek által a csődben bejelentett követelés alapján érvényesíthető igények a fizető alperesekre szállnak át. Az alperesek által vitatott az a tény, hogy az ügyvezetéshez, illetve ellenőrzéshez szükséges szakértelmük hiányzott, a felelősség alól nem mentesíti őket, mert aki valamely r. t.-nál igazgatósági vagy felügyelőbizottsági állást vállal, az a törvényben és az aapszabályokban előírt kötelességeit a rendes kereskedő gondossá-