Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

119 június 30-ig felmerüli társadalombiztosítási tartozások bátraiékai lennének számításba vehetők.) Az igazgatósági tag, — ha társadalombiztosítási vonatkozásban nem felelős is a részvénytársaságnak oly hátralékaiért amelyek az ő igazgatósági tagi minősége, (illetőleg 1928. január 1.) előtt keletkeztek — egyéb vonatkozásokban azonban tisztségéből folvóan a részvénytársaságot az ily tartozás megfizetésére is szorítani tartozik, ha tehát ezt a kötélelzettségét nem vagy nem teljes eredménnyel teljesíti és ezzel a részvénytársaságnak oly tartozása is kiegyenlítetlen marad, amely az igazgatósági tag ily minőségének kezdete (vagy 1928. január 1.) előtti eredetű, ezért az OTI-val szemben a részvénytársasággal együtt nem felelős ugyan, de tűrni tartozik, hogy a fizetések mindenekelőtt erre a régebbi tartozásra számoltassanak el. A szavatosság terjedelmét illetően a kezesre vonatkozó az a jogszabály alkalmazandó, hogy a kezes a főadós tartozásának minden oly növekedéséért is felelős, amely a főadós késedelme folytán állott elő. így nem helytálló és az állandó gyakorlattal (XVII. 6050/ 1932.. XIX. 12.172/1932., VII. 14.136/1933.) is ellenkezik az a fel; peresi álláspont, mely szerint a szavatosnak a T. 26. §-án alapuló felelőssége csak a szorosan vett biztosítási járulék tőkeösszegére terjed ki. Ha ugyanis a T. 26. §-a a késedelmi pótlékokról említést nem is tesz, az e §-t részben módosító 9090/1931. M. E. rendelet 8. §-a már kifejezetten úgy intézkedik, hogy a szavatosság a késedelmi pótlékokra is kiterjed. Már pedig ha ez utóbbi rendelkezés csak a fő- és alvállalkozó, valamint az építtető szavatosságával kapcsolatos is. kétségtelen, hogy az az egyetemleges felelősség egyéb eseteire is fényt vet, mert egyébként — eltekintve a kezesre vonatkozóan fentebb említett jogszabály általános érvényességétől — a szavatosság különböző jogcíme a terjedielem tekintetében eltérő szabályozást nem is indokolja, aminthogy a 6500/1935. M. E. rendelet 14. §-a késedelmi pótlékért felelősséget kifejezetten is már a T. 26. §. 2. bekezdésbeli eseteire is kiterjesztette. Mindezekre figyelemmel a kir. ítélőtábla nem vehette tekintetbe a felperes által hivatkozott azokat a rendelkezéseket, amelyek az egyéb köztartozás után fennálló egyetemleges felelősség terjedelmét a T.-től és az azt kiegészítő jogszabályoktól függetlenül és esetleg eltérően szabályozzák. A kir. ítélőtábla kiemeli, hogy nem adhatott helyt a felperes oly irányú védekezésének sem, hogy alperes a részvénytársaság üzemutódja vagyonából is behajthatja követelését, mert az az előrebocsátottak szerint készfizető kezességnek minősülő egyetemleges felelősség eseteiben általában kizárt sortartás kifogásával azonos jelentőségű és mert ezt a jogot a T. 26. §-a az egyetemleges felelősség ott szabályozott esetei közül csak az építtetőnek adra meg. (Budapesti ítélőtábla XVII. 13.287/1935.) Igazgatósági tag nyilatkozatából eredő versenyjogi felelősség. A ténymegállapításból nyilvánvaló, hogy az alperes igazgatósági tagjai, tehát törvényes képviselői, ügykörük ellátásában tettek