Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])
115 köteles és jogosult határozni és intézkedni. Az igazgatóság pedig a K. T. értelmében nem egyedi, hanem testületi szerv, ezért szabálytalanul járt el az igazgatóság elnöke, mikor a rendkívüli közgyűlést az igazgatóságnak erre vonatko?ó határozata nélkül és saját nevében összehívta. (Budapesti ítélőtábla P. VI. 780/1938.) Igazgatósági tagoknak adott cím bejegyzése a cégjegyzékbe. A K. T. részletesen felsorolja mindazokat az adatokat, amelyek a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetés végett a kir. törvényszéknek béjelentendők. Az 1875. évi cleeembr hó 1-én 26.922 szám alatt kelt földmívelés-, ipar-, kereskedelemügvi és igazságügyi rendelet meghatározza a kereskedelmi cégjegyzékek vezetésének módozatait. Minthogy sem a K. T., sem pedig az idézett rendelet nem ad alapot arra. hogy az igazgatósági tagoknak mint kereskedelmi meghatalmazottaknak adományozott cím a cégjegyzékbe bejegyeztessék, helyesen utasította el az elsőbíróság az erre irányuló bejegyzési kérelmeket. Nem helytálló a felfolyamodásban foglalt az a panasz, hogy az elsőbíróság azon az alapon utasította el a bejegyzési kérelmeket, mivel az alapszabályok nem ismernek ilyen címeket, mert az elutasítás jogi indoka az volt, hogy az alapszabály 62. §-a nem nyújt alapot az ilyen címek bejegyzésére. Közömbös tehát, hogy az alapszabályok szerint jogosítva van-e az igazgatóság az egyes igazgatósági tagjait különböző címekkel felruházni, mert az ilyen címek adományozása csak akkor képezhetné a bejegyzés tárgyát, ha ahhoz különleges, a többi igazgatósági tagoktól eltérő képviseleti és cégjegyzési jog fűződnék. Minthogy az alapszabályok 62. §-a mindegyik igazgatósági tagot ugyanolyan képviseleti és cégjegyzési jogosultsággal ruházza fel, ennélfogva az elsőbíróság végzését a kir. ítélőtábla ezekkel az indokokkal kiegészítve helybenhagyta. (Budapesti ítélőtábla P. VI. 945/1943.) A K. T. 187. §-ához. Csődkérés elmulasztása esetében igazgatóság kártérítési kötelezettsége. A közgyűlés összehívásának az 1939. évben, a csődkérés beadásának az 1930. évben történt kötelességellenes elmulasztása tette lehetővé azt, hogy a B. Rt. a felperestől és jogelődétől hitelt vegyen igénybe. Következőleg a részvénytársaság teljesítésének részbeni elmaradásából a felperesre és jogelődjére hárult kárért a részvénytársaság vétkes igazgatósági tagjai — az alperesek — a K. T. 189. §-a értelmében felelősek. Az itt kifejtett okokból törvényszerű a fellebbezési bíróságnak az alpereseket marasztaló döntése (Kúria P. IV. 1874/1939/63.)
