Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

63 bízta, nem tekintendő semmisnek, mert az ily tevékenységre szóló meghatalmazás sem a törvénybe, bem az alperesi alapszabályokba nem ütközik, sőt az ilyen, nyilván a közgyűlési határozat foganatosítását célzó, az ügyvezetés körébe eső s a dolog természete szerint — de a közgyűlés nehézkes szervezete folytán is igazgatósági hatáskörbe tartozó tevékenységre a közgyűlés alapszabályszerű határozattal, — amint az a jelen esetben is történt, — az igazgatóságot jogosan hatalmazhatja fel. (Bp. T. 1Ö40/1923.) Ingyenrészvények átvételének elmulasztása. Tény, hogy az alperesi rt. alaptőke emelése olyként történt, hogy a kibocsátott új részvények 9/10-ét egy pénzcsoport vette át az egész felemelt alaptőkének befizetése mellett, 1/10-e pedig a régi részvényeseknek ajánltatott fel 10:1 arányban 5ooo kor. lefizetés ellenében. Ezeu öooo kor. tekintetében az alpereseknek a budapesti áru- és értéktőzsde tanácsához intézett bejelentéséből megállapítja a kir. törvényszék, hogy ez az öooo kor. az adó és költségek megtérítésére szolgáit. Az alaptőkeemelés mikéntjének s az új részvények átvételi határidejének a budapesti tőzsdén hirdetménnyel történt közlésébői felperesnek — aki a budapesti tőzsdének tagja — a kitűzött határidőről tudnia kellett s amint V. Béla tanú vailomása igazolja, erről tudott is, azt a mulasztását tehát, hogy az őt illető új részvények átvétele végett kellő időben nem jelentkezett, véletlennek tekinteni nem lehet. Ennek dacára a kir. törvényszék ennek a mulasztásnak jogfosztó hatályt nem tulajdoníthatott. Abból ugyanis, hogy a kérdéses tőkeemelés kapcsán a régi részvényeseket 10:1 arányban csupán az adó és költségek megtérítése ellenében illette új részvény, következik, hogy a régi részvényesek az új részvényeket a felemelt alaptőkére való befizetés nélkül, tehát ingyenesen kapták. Ebből pedig az következik, hogy alperesnek a kitűzött határidőben át nem vett új részvényeket a jogosult részvényes javára meg kellett volna őriznie s nem volt jogosult azokat az új részvények 9/10-ét átvevő szindikátus javára a régi részvényest illető jogon átadni. Felperes, mint az alaptőkeemelés idejében részvényes, az uj részvények kiadását az elévülési határidőn belül követelheti. Annak a mulasztásának, hogy igényét az alperes által kitűzött határidőben nem érvényesítette, nem lehet jogvesztés a következménye, hanem csupán az, hogy az illető részvényekért a közgyűlési határozat szerint fizetendő darabonkénti öooo koronát a korona közben történt értékcsökkenésére tekintettel oly mértékben köteles megfizetni, amilyennel az a kitűzött határidőben bírt. (Bp. Tsz. t\i 734/192 ö.) Az alperesnek az az érvelése, hogy az alperes a K. T. értelmében nem is lett volna jogosítva a saját új részvényeit megtartani, s azokat nem is áll jogában most megszerezni, egyáltalán nem helytálló, mivel az alperes által felhívott jogszabály a saját részvényeknek csak az alperes részére való megtartását, illetve megszerzését tiltja, ellenben nem szolgál akadályául annak, hogy az alperes ezeket a részvényeket a felperes részére vegye letéti őrizetbe, illetve, hogy azokat a felperes részére szerezze be. (Bp. T. 6. P. Ö987/1926., Kúria hh. P. IV. 8581/1926. sz. al.) A zálogbirtokos a zálogbaadó részvényes új részvényigényét védeni köteles. A K. T. 3o3. §-a értelmében a zálogjog oly iparoknál, amelyek hátirat útján átruházhatók, az által szereztetik meg, ha a papír hátirattal ellátva a hitelezőnek tényleg átadatik. Minthogy pedig a felperes a bir-