Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)
197 Minthogy pedig az említett határozatok elfogadása mellett, az igazgatóság tagjainak 44 és a felügyelő-bizottság tagjainak 5, együttesen tehát 49 szavazatával együtt, összesen csak 22Ö szavazat, azok elfogadása ellen pedig 180 szavazat adatott le s így ezek a határozatok csak 45—45 szótöbbséggel hozattak; minthogy továbbá a határozatok elfogadása mellett leadott 225—225 szavazatból az igazgatóság és a felügyelő-bizottság tagjainak 49~49 érvénytelen szavazata levonandó, ezeknél fogva, ha csupán az érvényes szavazatokat vesszük számításba, az említett határozatok hozatalánál a részvényesek többsége azok elfogadása ellen szavazván, a határozatok érvénytelenek s így megsemmisítendők. Az elsőbíróság a felperest keresetével elutasította. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta a következő indokolással: Habár az e részben kifejlődött bírói joggyakorlat szerint a rt. közgyűlésén az igazgatóság üzleti jelentésének tudomásul vételére, a zárszámadások helyesnek elismerésére és az igazgatóság felmentésére, valamint a felügyelő-bizottság jelentésének tudomásulvételére és a felügyelő-bizottságnak a felelősség alól felmentésére vonatkozó határozatok hozatalához, az ezek tekintetében közvetlenül érdekelt igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok mint ilyenek, még ha részvényesek is, szavazatukkal hozzá nem Járulhatnak, mivel ez által lényegileg saját eljárásuk felett gyakorolnának bírálatot, ami pedig a K. T. 1. §-a értelmében alkalmazandó azon általános jogszabályból kifolyóan, hogy senki a saját ügyének bírája nem lehet, helyet nem foghat; mégis az igazgatóság és a felügyelő-bizottság mint egymástól különálló rt.-i szerveknek, egymástól eltérő, önálló törvényes felelősségének természetéből önként következik, hogy ez az említett érdekeltség egyfelől az igazgatóság, másfelől pedig a felügyelő-bizottságra, illetve az ezek felelősségét érintő említett határozatok hozatalánál való szavazásban résztvett igazgatósági, illetőleg felügyelőbizottsági tagok öszszességére rendszerint külön-külön veendő figyelembe, mert éppen törvényes felelősségük önálló és egymástól eltérő volta folytán az igazgatóság tagjai nem érdekeltek a felügyelő-bizottságnak a felelősség alóli felmentése tárgyában hozandó közgyűlési határozat hozatalánál, és viszont rendszerint a felügyelő-bizottsági tagok sem az igazgatóság felmentése tárgyában hozandó közgyűlési határozat hozatalánál. Már most ha ezeket az érdekelt szavazatokat a napirend 1. és 3. pontjainak tárgyában hozott közgyűlési határozatoknál, — amelyekről ugyanis ezen érdekeltségek szempontjából szó eshet — a szavazásnál elért 45—45 szótöbbségből le is vonjuk: akkor is, — tekintve, hogy a felperesi vitatás szerint ebből a többségből (2 0~j-io-j-io-|-i4-3=) 44 igazgatósági tagtól eredő szavazat, illetve (4-f-i=) 5 felügyelő-bizottsági tagtól eredő szavazat vonandó le, — megmaradván a többség a szóbanlevő határozatok mellett, ez az eredményen változást elő nem idéz. Ezekből az okokból és az elsőbíróság által felhozott s a fentiekkel nem ellenkező indokok alapján az elsőbíróság elutasító ítélete helyben volt hagyandó. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja az abban felhozott és felhívott indokok alapján és még azért: mert az igazgatóságnak az ügyek vezetésére és a felügyelő-bizottságnak az ügyvitel ellenőrzésére vonatkozóan meghatározott törvényes felelőssége, tekintettel hatáskörük különbözőségére, egymást nem fedi és így az a körülmény, hogy az igazgatóság részére a felmentvény megadatott, még nem zárja ki azt, hogy a felügyelő-bizottságtól a felmentvény megtagadtassák; amiből okszerűleg