Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

156 ségükre tekintet nélkül részvényesi jogaikat gyakorolhassák és minthogy a részvények a bírói letétben létük tartama alatt is a részvényesi minőség kellő igazolásául szolgálnak, annak sincs akadálya, hogy e részvények tekintetében a perbeli jogvita eldőltéig a részvények közgyűlési letétbe helyezését a felebbezési bíróság jogerős ítéletének, a részvényeket bírói letétül elfogadó végzésnek és a bírói letéthivatalnak vagy a bírói letétet elfogadott bíróság azt tanúsító esetenkénti igazolványának együttes közgyűlési letétbe helyezése pótolja, amely szerint a részvények bírói letétben őrzésének állapota nem változott. (Kúria 5202/1929.) Részvényeket zálogbavevő álhitelezőt nem illetik részvényesi jogok. Felperesek azon az alapon támadták meg az alperesi rt. közgyűlésén hozott összes határozatait, hogy a közgyűlésen az alperes hitelező bankjainak képviselői jogosulatlanul gyakoroltak részvényesi jogokat a nekik zálogul átadott részvények alapján. II.—III. rendű felperesek részvényesi minőségüket 10—10 drb. részvény elnöki letétbe helyezésével igazolták, I. r. felperes részvényeinek elzálogosítása folytán részvényt nem tudott letétbe helyezni, részvényesi minőségét azonban a m. kir. Kúria 3087/928. sz. ítéletével igazolta, egyébként alperes a felperes részvénytulajdonosi minőségét nem is vonta kétségbe. A kir. törvényszék a peresfelek egyező előadása, valamint a fenti kúriai ítéletben foglalt tényállás alapján tényként állapította meg, hogy A. J. I. r. felperes és a vele szindikátusban lev őrészvényesek e részvények majoritását, 53o.ooo darab részvényt kézizálogul átadták két banknak, az A. rt.-nak, s a B rt.-nak, olyan jogosítvánnyal, hogy mindaddig, míg e zálogtartó bankok követelése fennáll, nevezettek jogosultak a részvényeket alperesi rt. rendes vagy rendkívüli közgyűlésén bármely természetes vagy jogi személy nevére letenni és nekik tetsző határozatot hozni. A. I. felperesnek a zálogtartóbankok ellen indított fenti számú perében a m. kir. Kúria ítéletében megállapította, hogy a részvények szavazati jogának ezen átruházása a részvényjog alapelemeivel és ebből folyóan a kereskedelmi törvénnyel és alapszabályokkal ellentétben van, a vonatkozó szerződés tehát törvénybe, jóerkölcsbe és az alapszabályokba ütköző voltánál fogva kezdettől fogva semmis és érvénytelen. A közgyűlésen részben részvényesek, részben pedig a zálogtartó bankok megbízottai, összesen 533.760 részvény képviseletében jelentek meg, nem vitás azonban, hogy a közgyűlésen letétbe helyezett részvények többsége A. I. felperes és a szindikátusi tagok tulajdona volt. A szavazati jog gyakorlásának átruházására vonatkozó szerződés semmisségénél fogva a záloghitelező bankok képviselői nem voltak jogosultak a közgyűlésen részvényesi jogokat gyakorolni s így a közgyűlés nem volt határozatképes, mert a közgyűlésen megjelentek túlnyomó többsége álrészvényes volt, másrészt a részvényesi jogok gyakorlására jogosult A. I. felperes részvényesi jogait nem gyakorolhatta annálfogva, hogy a záloghitelező bankok lehetetlenné tették számára a letétjegyek kiszolgáltatását. De az alapszabályok i3. §-a értelmében sem volt meg a közgyűlés határozatképessége, mert az elzálogosított részvények leszámításával az alaptőke egytizedrésze nem volt képviselve. Törvénybe és alapszabályokba ütköznek tehát a megtámadott közgyűlés összes határozatai, ezért felperesek keresetének helyt adni, a közgyűlési határozatokat a K. T. 17 k- §-a alapján megsemmisíteni és a pervesztes alpierest a Pp. 42 5. §-a alapján az összes költségek megfizetésére is kötelezni kellett. (Bp. Tsz. 36748/1928.)