Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

154 tésekkel együtt anélkül fogadta el, hogy felperesek a kívánt részletezést, illetve felvilágosítást a közgyűlésen megkapták volna. A részvényest nem illeti meg ugyan a jog, hogy a részvénytársaságot a természeténél fogva nyilvánosságra nem tartozó számadások közlésére kötelezhesse ; viszont azonban az igazgatóság a felvilágosítás adását csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az ügy természete nem indokolja, vagy a felvilágosítással a társaság érdekében titokban tartandó tényt árulna el. A kir. ítélőtábla adott esetben az alperes utóbbira alapított védekezését nem találja alaposnak. Mert vizsgálódás tárgyává téve az alperes részéről különösen ellenzett és pedig a vésztesé?- és nyereség-számlában »gyártási« cím alatt egy összegben felvett 6.266.8go.Q[iM6^» K-ás tételt, — a kir. ítélőtábla megítélése szerint, ha az alperes részletezi, hogy ez a tétel miből állott elő, nevezetesen mi ebből a bruttó bevétel és mennyi a kiadás, azzal még a vállalat üzemét nem veszélyezteti, mert a számlák végösszegei kétségtelen nem képezhetnek gyártási titkot. (Pécsi T., 366V1926.) Az irányadó tényállás szerint a felperesek az 1925. évi zárszámadásokra vonatkozó közgyűlési határozatot csak annyiban támadták meg, amennyiben a közgyűlés az igazgatóságnak és a felügyelő bizottságnak a veszteség- és nyereség-számlát illető jelentését annak ellenére tudomásul vette, hogy a nyereség- és veszteség-számla a gyártási számla tekintetében az ennek végeredményét feltüntető egyenleg mellett a bruttó bevételt és az arra felmerült kiadásokat is nemük szerint felsoroló részletezést nem tartalmaz. Emellett a felperesek a mérleg egyik tételének helyességét sem kifogásolták, sőt a közgyűlési jegyzőkönyv e részben nem kifogásolt tartalma szerint az ő hozzájárulásukkal állapította meg a közgyűlés a vagyonmérleg egyenlege szerint jelentkező nyereség alapján az 192.5. évi osztalék nagyságát. Ebből nyilvánvaló, hogyha az eredményszámlában szereplő gyártási számla egyenlege tekintetében fel is deríttetik, hogy az mekkora bruttó bevétel és azzal szemben álló miféle és mekkora összegű kiadások egybevetéséből állott elő, ezek az adatok a mérleg helyességét érinteni nem fogják, hanem csupán az üzletkezelés megítélésére szolgáltathatnak támpontot. Kétségtelen, hogy a társasági üzlefkczelésnek a közgyűlésen való ellenőrzése a részvényesek összességének a joga, amely a részvényes által csak mint ezen összesség tényezőjekép gyakorolható, mihez képest a részvényes ebben a tekintetben a törvény és alapszabályok korlátai közt alá van vetve a többség akaratának. Sem a K. T., sem az alperesi társaság alapszabályai nem szabják elő az évi számadásokat illetően az azokba felveendő számla-végeredményekre nézve a felperes által kívánt részletezést. Amikor tehát a közgyűlés többsége a felperesek vonatkozó indítványa elvetéséve) nem látta szükségesnek a gyártási számlaegyenleg levezetésére és kimutatására szolgáló bevételi és kiadási tételek feltárását, hanem az eredményszámla tekintetében e nélkül határozott, sem a törvényt, sem az alapszabályokat meg nem sértette, miért is a felperesek ezt a határozatot ezen az alapon sikertelenül támadják. (Kúria A322/1927.) Felvilágosításkérési jog a többségi akarat alatt áll. Az évi nyereség vagy veszteség a K. T. 199. §-a 6. pontjához képest a mérleg cselekvő és szenvedő állapotának összehasonlítása eredményekép áll elő. Ez eredményre tehát csupán a mérleg cselekvő és szenvedő tételének alakulása — nem pedig az eredményszámla egyenleg tételeinek levezetése — gyakorol befolyást. Ekkép, ha fel is deríttetnék az, hogy a nyereség- és veszteség-számla «gyártási» egyenleg tétele mekkora