Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

134 Elsőbbségi részvény osztalékának maximálása. Nem lehet elvi akadálya, hogy bizonyos fajú részvények kibocsátásakor, az ezekre eső osztalék, illetve vagyonrész az alapszabályokban egy előre meghatározott százalékot, illetve kielégítési összeget meg nem haladó maximális mérvben állapíttassák meg. Ennek az elsőbbségi részvényekre nézve is helye van, mert ez nem szünteti meg e részvények elsőbbségi jellegét, mely abban nyilvánul, hogy a többi részvényeket megelőző kielégítésben kell részesülniök: és ez alapon még nem lehet a részvényeket elsőbbségi kötvényeknek, birtokosait pedig a társaság hitelezőinek tekinteni. Az a közgyűlési határozat tehát, mely szerint a kibocsátandó elsőbbségi részvények 6 o/o-nál magasabb osztalékban és felszámolás esetén a névértéket meghaladó kielégítésben nem részesülhetnek, sem törvénybe, sem az alapszabályokba nem ütközik és jogsérelmet senkire nézve sem tartalmaz. (Bp. T. 559/1916.) Kamatszedés megtámadása. A K. T. 174. §-a alapján csak a közgyűlésen hozott határozatot lehet megtámadni, de nem lehet megtámadás tárgya az, hogy a rt. az üzleti év folyamán a törvényesnél magasabb kamatot vagy jutalékot szedett. (Beregsz. Tsz. 11750/1910., Kúria hh. 258/1911.) Vagyonértékelés módja. A K. T. 199. §. 1. pontjában foglalt rendelkezés nem értelmezhető akként, hogy a társaság vagyonának értéke gyanánt, annak eladása esetén elérhető ára, tehát forgalmi értéke vétessék fel a mérlegbe, mert az ilyen esélyektől függő értékelés a mérleg megbízhatóságát tenné kétségessé, míg ellenben az időközi természetes romlásra tekintettel megfelel a K. T. 199. §-ában lefektetett elvnek a házastelek beszerzési árának és az építkezés költségeinek megfelelő értékelés. (Kúria 2272/1918.) Vagyontárgy-értékelés megtámadása. A felperes keresetében azt adta elő, hogy az alperes részvénytársaság az 1913. évi mérlegében a P-féle váltókat teljes névértékükben vette föl a társaság követelései közé, holott azok az 1913-iki üzletév végén, vagyis 1913. évi december hó 3i. napján csupán i2.5oo korona valószínű értékkel birtak és így a közgyűlés megsértette a K. T. 199, §-át, amikor e szakasz ellenére alkotott mérleg alapján állapította meg az 1913. üzleti év nyereségét s amikor az így megállapított nyereség felosztásáról határozott. Ezzel szemben alperes azt adta elő, hogy csupán P. M.-nak 1914. évi február havában történt elhalálozása után merültek fel olyan jelenségek, amelyekből következtetni lehetett arra, hogy a P.-félc váltókból eredőleg alperest 20—2 5.ooo korona veszteség fogja érni. Alperesnek ez az előadása voltaképen a felperesi tényállítás tagadásának tekintendő, mert ha csak 191 [\. évi február havában merülnek fel jelenségek, amelyekből az említett követelés kétesnek tekinthető, akkor az ellenkező bizonyításáig e követelés 1913. évi december hó 3i-én teljes értékű volt, s mert az igazgatóság még a közgyűlés napján sem vette kétségtelen ténynek, hogy a mérlegbe teljes névértékben felvett váltókövetelések időközben a felperes részéről állított mértékben elértéktelenedtek. Ebből azután következik, hogy a felperes bizonyítani tartozott volna azt, hogy a P.-féle váltókövetelés akár 1913. évi december hó 3i-én, akár