Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

94 Anyagi jog. A m. kir. Kúria adócsalás vétsége miatt T. J. ellen indított bűnügyet, amelyben a sz.—i kir. törvényszék 1926. évi február hó 10. napján B. 7292/5—1925 szám alatt, a sz.—i kir. ítélőtábla pedig a vádlottnak fellebbezésére 1927. évi január hó 11. napján B. 695'13—1926. szám alatt ítéletet hozott, a közvádló részéről használt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a kir. főügyész semmiségi panasza folytán a kir. ítélőtábla ítéletét a Bp. 385. §. \.a) pontjában meghatározott semmiségi okból a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíti, T. J. vádlottat bűnösnek mondja ki az 1921 : XXXIX. t.-c. 64. §-ának 1. bekezdésébe és 2. bekezdésének 1. pontjába ütköző s az 1920 : XXXII. t.-c. 3. §-ának 1. bekezdése szerint minősülő adócsalás vétségében, amelyet úgy követett el, hogy abból a célból, hogy az 1921 : XXXIX. t.-c. III. fejezete alapján járó általános forgalmiadó alól egészen mentesüljön, a hivatkozott t.-c. 64. §. 2. bekezdésének 1. pontja által tiltott s az általános forgalmi adó megrövidítésére alkalmas azt a cselekményt követte el szán­dékosan, hogy M.-on 1924. június 1-től 1925. március 12-ig terjedő idő alatt az ácsipari tevékenységéből származott 3.720 pengő (46,500.000 korona) általános forgalmiadó alá eső üzleti bevéte­léről az adónak bélyegben való lerovása céljából vezetendő volt feljegyzést, az előírt idő alatt egyáltalában nem készített, így abból ezeket a fizetéseket szándékosan kihagyta, s ez által az adót 111 P 60 fillérrel (1,395.000 koronával) megrövidítette; ezért őt stb. Indokolás: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész jelen­tett be semmiségi panaszt a vádlott terhére a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján. A koronaügyész ezt a semmiségi panaszt 260/1928. kor. ü. sz. nyilatkozatában fenntartotta. A m. kir. Kúria a panaszt alaposnak találta. A kir. ítélőtábla ugyanis a vádlottat azért mentette fel az ellene emelt vád alól, mert a vádlott üzleti könyveket nem vezetett, ez a cselekménye pedig az 1921 : XXXIX. t.-c. 64. §. 2. bekezdé­sének 3. pontja alá vonható adócsalás vétségét csak abban az esetben merítené ki, ha az üzleti könyvek nem vezetése által el­követett szabálytalanság miatt a hivatkozott t.-c. 65. §-a alapján

Next

/
Thumbnails
Contents