Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

86 Anyagi jog. vonnak le arra nézve, hogy az állított tény valósága bizonyítottnak tekinthető-e, hanem megvalósíthatják a Bv. 13—15. §-aiban foglalt rendelkezések megsértése útján is azáltal, hogy elrendelik a valóság bizonyítását az e szakaszokban megszabott feltételek hiányában, vagy pedig bizonyításra irányuló kérelemnek nem adnak helyt az e szakaszokban megszabott feltételek fennforgása dacára. Minthogy ezeknek a feltételeknek fennforgásától vagy hiányától függ az, hogy van-e helye a valóság bizonyításának s viszont ennek eredménye dönti el a bűnösség kérdését, kétségtelen, hogy annak eldöntése, vájjon a valóság bizonyításának a Bv. 13—15. §aiban megszabott feltételei fennforognak-e, a bűnösség kérdésével oly szorosan összefüggő anyagi jogi kérdéseket érint, amelyek elbírálása a kir. Kúria felülvizsgálati hatáskörébe tartozik. Az alsóbíróságoknak abban a kérdésben való jogi állásfoglalása tehát, hogy a valóság bizonyításának a Bv. 13—15. §-ai szempontjából van-e helye, a Bv. 16. §-án át a bűnösség kérdését érintő oly állásfoglalás, amely a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmiségi panasz útján a kir. Kúria döntése alá bocsátható, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy az alsóbíróságok ítéletei ellen az alsóbíróságoknak fenti állásfoglalása miatt a Bp. 384. §. 9. pontja alapján jelentetett-e be semmiségi panasz vagy nem. A szóbanforgó jogsérelem orvoslása ugyanis, mikor a valóság bizonyításának jogi lehetőségéről, nem pedig csupán a bizonyítás módozatairól van szó, — tulajdonképen nem is tartozik a Bp. 384. §. 9. pontjának fogalmi körébe, mert az e pontban említett törvény lényeges rendelkezése vagy elve alatt csak a bűnvádi perrendtartás szabályait lehet és kell érteni, de nem értendők ez alatt az anyagi törvény rendelkezései, mert az anyagi törvény megsértésének oly eseteit, melyek semmiséggel járnak, a Bp. 385. §. határozza meg. Minthogy pedig a Bv. 13—15. §-ai kétségtelenül anyagi jogi rendelkezéseket tartalmaznak, nyilvánvaló, hogy ezeknek megsértése nem alaki, hanem anyagi jogi semmiségi okot valósít meg, következőleg annak orvoslása nem az alaki, hanem az anyagi semmiségi panasz útjára tartozik. Ennek az álláspontnak az eszmekörében áll a m. kir. Kúriának a B. H. T. VI. kötetébe 675. sz. a. felvett E. H.-a is, melyben a kir. Kúria szintén a Bp. 385. §. 1 a) pontja alapján bejelentett semmiségi panasz keretében vizsgálta felül azt a kérdést, hogy az