Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

64 Anyagi jog. 2. a vádat a kir ügyész képviseli (közvádas ügyek), viszont ez utóbbiakra vonatkozólag — az eldöntendő vitás kérdésre tekintettel — különbséget kell tenni azon ügyek között, amelyekben a kir. ügyész a vádat, a) a Bp. 2. §-ának első bekezdése értelmében képviseli (rendes közvádas ügyek), b) a Bp. 2. §-ának harmadik bekezdése értelmében kizárólagos joggal képviseli (a csak felhatalmazás vagy kívánat alapján üldözhető bűncselekmények). Az 1. alatt említett ügyekben, amelyekben a sértett képviseli a vádat, nem lehet vitás az, hogy az ítélet közzétételét ki kívánhatja. De nem férhet ehhez szó a 2. pont a) alcsoportjába tartozó ügyekre nézve sem, mert hiszen nyilvánvaló, hogy pl. a Bv. 20. §-a alá eső hatóság előtti rágalmazás vagy a Bv. 24. §-a alá eső hitelrontás vétsége avagy a Btk. 229. §-a alá eső hamis vád vétsége esetében, amelyek magánindítványra üldözendők, de amelyekben a Bp. 2. §. első bekezdése értelmében a kir. ügyészség képviseli a vádat, annak folytán, hogy a vádat a kir. ügyészség képviseli, a sértett magánfél, valamint nem veszti el a Bp. 50., 51. §-aiban a Bp. 314. §. első és negyedik bekezdésében, a Bp. 383. §. 2. pontjaiban biztosított jogait s azokat a közvád mellett is gyakorolhatja, épúgy kétségtelen, hogy ily közvádas ügyekben is az ítélet közzététele iránti kívánalmát a sértett terjesztheti elő, sőt a St. 43. §-ának kifejezett rendelkezése értelmében joghatályosan csakis a sértett terjesztheti elő. « A St. 43. §-a ugyanis azért nem engedélyezi az ítélet közzétételének hivatalból elrendelését, mert a közzététel a sértettnek járó, rehabilitációszerü elégtétel s az tisztán a sértettől függ, hogy erre az elégtételre igényt tart-e, mert a St. 43. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés dacára is előfordulhat olyan eset, amelyben az ítéletnek indokaival együtt való közzététele a sértett becsületét, hírnevét csorbítja, sőt esetleg annak többet árt, mint az esetleg évekkel azelőtt az ő sérelmére talán nem is nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés. Ennek a mérlegelésére egyedül a sértett lehet hivatott s ezen diskrecionális jogát más nem gyakorolhatja s így nem gyakorolhatja a vádat képviselő kir. ügyész sem. Ami végül a felhatalmazásra és kívánatra üldözendő rágal-