Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)
60 Anyagi jog. V. De ellenkezik ez az álláspont a törvény szellemével és nyilvánvaló céljával is. A törvényhozás célja ugyanis a St. 43. §-ának rendelkezéseivel kétségtelenül az volt, hogy a nyilvánosság előtt meghurcolt sértettnek ugyanazon nyilvánosság előtt is adassék megfelelő elégtétel, a közzététel módját pedig azért írta körül a törvény, hogy a szerkesztő a közzétételre vonatkozó kötelességét ki ne játsza akként, hogy az ítéleteket a lap eldugott helyén (végén) apró, alig olvasható betűkkel akként tegye közzé, hogy azokat az olvasó közönség túlnyomó része észre se'vegye. Ezen túlmenő, különösen pedig a szerkesztő, vagy a lap megbüntetésére irányuló célja a törvénynek nincs. Már pedig az a magyarázat, melyet a tábla határozata ad e rendelkezéseknek, alkalmas az időszaki lapoknak oly anyagi károkat okozni, amelyek súlyosabbak lehetnek a bünvádilag felelősségre vont személyre kiszabott büntetésnél. Mert nyilvánvaló, hogy pl. három nagyterjedelmü büntető ítéletnek (t. i. I., II. és III. fokú ítéletnek) a lap első és következő oldalain a vezércikk betűivel való leközlése esetleg a lap illető számának egész terjedelmét kitöltené, ami pedig a lapot létalapjában ingatná meg. Ilyen szándékot a törvény rendelkezéseibe belemagyarázni nem lehet s ez a magyarázat sem a törvény javaslatának miniszteri indokolásában, sem országgyűlési tárgyalásának anyagában, sem pedig irányadó bírói gyakorlatban nem talál támpontra. Sőt a törvény nyilván azért használta a 43. §-ban a lap elején és „rendes nyomással" kifejezéseket, amelyek kissé határozatlanok, hogy épen bizonyos mozgási szabadságot engedjen a lap javára a közzététel foganatosításnál. Mert használhatta volna a kir. ítélőtábla által belemagyarázott értelmű szavakat is, aminthogy pl. a közzététel módjának pontos körülírását adja a 20. §-ban, ahol elrendeli, hogy a helyreigazító nyilatkozatot a lapnak ugyanazon helyén, ahol a közlemény megjelent és ugyanazon nyomással, mint amilyen annak nyomása volt, kell közzétenni. Sőt abból a körülményből, hogy a természeténél fogva sokkal rövidebb helyreigazító közleményt sem kell minden esetben a lap első oldalán közzétenni, csakis arra lehet következtetni, hogy a