Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. 53 897. szám. A sértettnek a nem vagyoni kárért járó pénzbeli elégtételhez St. 39. §., Bp. való igénye nemcsupán járuléka a vagyoni kár megtérítéséhez való 5. §. ut. bek. igényének, hanem ettől függetlenül és önállóan is érvényesíthető jog. 382., 383. §. A Bp. 5. §-ának utolsó bekezdése a nem vagyoni kár meg-, vagy meg nem állapítása kérdésében a perorvoslatot nem zárja ki. E. H. 1928. április 12-én B. I. 7237 1927. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Mendelényi László kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt H. I. ellen indított bűnügyet, amelyben a b.—i kir. büntetőtörvényszék 1927. évi március hó 30. napján B. XXXV. 7321/15—1926. szám alatt, a b.—i kir. ítélőtábla pedig a főmagánvádlónak fellebbezésére 1927. évi szeptember hó 2. napján B. VII. 6205/17—1927. szám alatt ítéletet hozott, a védő és a közvédő részéről használt s írásban is indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszokat annyiban, amennyiben azok a nem vagyoni kár megállapítását egyáltalában sérelmezik, elutasítja, egyébként pedig a kir. ítélőtábla ítéletének a nem vagyoni kár fejében fizetendő pénzbeli elégtétel összegére vonatkozó részét a St. 56. §-ában meghatározott semmiségi okból a Bpn. 33. §. első bekezdése alapján megsemmisíti és a pénzbeli elégtétel öszszegét 500 (ötszáz) pengőben állapítja meg. Indokolás:... A nem vagyoni kár megítélése miatt bejelentett semmiségi panaszoknak kettős indoka van. Az egyik az, hogy a kir. törvényszéknek azon határozata ellen, amellyel a nem vagyoni kár megállapítását mellőzte, a Bp. 5. §-ának utolsó bekezdése értelmében perorvoslatnak nincs helye s így a kir. ítélőtábla túllépte hatáskörét akkor, midőn a főmagánvádló részéről erre vonatkozólag bejelentett fellebbezést érdemben felülbírálta. A semmiségi panasznak ez a része a St. 56. §-ával kapcsolatban tulajdonképen a Bp. 384. §. 4. pontjára van alapítva, azonban nem alapos. A Bp. 5. §-a ugyanis — a törvény javaslatának indokolásából is kitünőleg — csak a polgári perre utasító határozat elleni perorvoslatot zárja ki, ilyen határozatot pedig akkor hoz az elsőfokú