Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)
26 Anyagi jog. addig a Btk. 240. §-ában említett házassági viszony a cselekmény elkövetése idejében még nem létesült, hanem csak későbben s nem ritkán bizonyos akadályok megszűnte után jöhet csak létre s így, ha a vizsgálat gyorsan befejeztetik s az ügy tárgyalására rövid hatáVidő tűzetik ki, a tettesnek rendszerint módjában sem állana az elsőbírói ítélet kihirdetéséig ezt a büntetlenséget eredményező házasságot megkötni. Minthogy pedig a Btk. 240. §-a e tekintetben korlátozást nem foglal magában, ezt a szakaszt úgy kellett magyarázni, hogy az többé nem fellebbezhető, tehát jogérvényes ítélet kihirdetése előtt a tettes és sértett között létrejött házasság a cselekmény büntetlenségét eredményezi. A budapesti kir. ítélőtábla ezt az ítéletet az 1893. évi szeptember hó 27-én 45.503/1893. szám alatt hozott ítéletével megváltoztatta azzal az indokolással, hogy a Btk. 240. §-ának nem adható más értelmezés, mint aminőt a bírói gyakorlat a Btk. 116, §-ának ad, vagyis, hogy amint a magánindítvány csak az elsőbírói ítélet kihirdetéséig vonható vissza, úgy a házasság is csak akkor eredményez büntetlenséget, ha az az elsőbírói ítélet kihirdetése előtt jött létre. Mégis a kir. ítélőtábla oly nyomatékos körülménynek vette a házasságnak a H. bírói ítélet meghozatala után létrejöttét, hogy az alapperben kiszabott börtönbüntetés helyett a 92. §. alkalmazásával 3 havi fogházat szabott ki. A m. kir. Kúria 1894. évi február hó 8-án 345. szám alatt hozott ítéletével — bár közelebbi indokolás nélkül — a kir. ítélőtábla elvi álláspontjára helyezkedett, azonban a vádlott büntetését — tekintettel arra, hogy cselekményét a sértett fél nőül vétele által jóvátenni igyekezett — 1 hónapi fogházra szállította le. III. A m. kir. Kúriának ezen két határozata ugyan nem fejti ki elvi éllel a Btk. 240. §-ára vonatkozó álláspontot, minthogy azonban magáévá teszi a kir. ítélőtábláknak elvi éllel kifejtett álláspontját, a jogegységi tanács megállapítja, hogy végeredményben ellentétes elvi jelentőségű kir. kúriai határozatokról van szó, amelyek ugyan már mintegy 35 év előtt hozattak, de időszerűségét nem vesztett fontos elvi kérdésre vonatkoznak. IV. A jogegységi tanács az elébe terjesztett kérdést a rendelkező rész értelmében döntötte el a következő okokból:
