Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. 99 nem jelenti azt, hogy tudatosan akarta volna a saját vizét idegen védjegyezett név alatt a közönségnek megtévesztésére forgalomba hozni, mert hiszen az alsóbíróságoknak a ténymegállapítása szerint a palackokat a saját engedélyezett külön vignettájával látta el és ilyen külön vignettával ellátva hozta forgalomba, az pedig, hogy a forgalomban, vagyis inkább a használat közben az is megesik, hogy a vignetta a palackokról leázik vagy lehullik, még nem bizonyítéka annak, hogy a vádlott tudatosan használta volna fel a saját vizének forgalombahozatalára idegen cégnek szóvédjegyeit. Ily tudatosság nélkül az 1921 : XXII. t.-c. 7. §-ában meghatározott védjegybitorlás vétségéről nem lehet szó, de más bűncselekményről sem." Ezzel szemben az áruvédjegybitorlás vétsége miatt L. Gy. ellen az u.—i kir, járásbíróság előtt folyamatba tett bűnvádi perben a b.—i kir. ítélőtábla 1927. évi november hó 7, napján B. I. 8291/30—1927. szám alatt hozott ítéletével a p.—i kir. törvényszék marasztaló ítélete ellen bejelentett semmiségi panasznak a Bp. 385. §. \.a) pontjára alapított részét azzal az indokolással utasította el, hogy a vádlottnak abban a cselekményében, mely szerint a vizet a sértettként fellépett vállalatok belajstromozott védjegyével ellátott üvegekben olyan módon hozta forgalomba, hogy ezeket az üvegeket a saját vignettáival átragasztotta, mégpedig úgy, hogy az üvegekbe beedzett védjegyek az átragasztás után is láthatók maradtak, az 1921 : XXII. t.-c. 7. §-ának első bekezdése alá eső áruvédjegybitorlás vétségének összes alkotó elemei feltalálhatók, mert a forgalombahozatalnak fenti módja alkalmas volt a fogyasztó nagyközönséget az üvegekben levő szénsavas víz eredetére nézve megtéveszteni. II. A m. kir. Kúria elnöke tekintettel arra, hogy ezek szerint a b.—i és a gy.—i kir. ítélőtábla a szóbanforgó elvi kérdésben, mégpedig olyan ügyekben, amelyekben a törvény szerint utolsó fokon határoznak (59.200/1912. I. M. számú rendelet 1. §. 2. pont) ellentétes gyakorlatot folytatnak s minthogy a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a jövőre szükségesnek tartja, a kérdést a jelen határozat elején feltüntetett szövegezéssel a jogegységi tanács elé terjesztette. III. A jogegységi tanács mindenekelőtt megállapítja, hogy a gy.—i kir. ítélőtábla szóbanforgó ítélete ellen előzőleg a koronaügyész a jogegység érdekében való perorvoslatot használt, melyet azonban a jogegységi tanács 1927. évi november hó 4. napján 7*