Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. 97 E. H. 1928. február 29-én B. HL 962 1927. szám. Elnök: Magyar István kir. kúriai tanácselnök. Előadó : Bök Béla kir. kúriai bíró. Koronaügyészség : Aczél Imre koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria adócsalás bűntette miatt H. F. ellen indított bűnügyet, amelyben a b.—i kir. büntetőtörvényszék 1924. évi december hó 23. napján B. VII. 5732/5—1924. szám alatt, a b—i kir. ítélőtábla pedig a vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1926. évi december hó 4. napján 17. B. 2303 7—1925. szám alatt ítéletet hozott, vádlott és védője részéről használt s a vádlott részéről írásban indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet : A m. kir. Kúria a vádlott és védője semmiségi panaszának a Bp. 385. §. 3. pontjára alapított részét visszautasítja ; panaszuknak a Bp. 384. §. 9., 385. §. 1. a) és b) pontja alapján bejelentett részét pedig elutasítja stb. Indokolás:.. . A fellebbezés bejelentéséből kitetszően a vádlott és védője a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján azért éltek semmiségi panasszal, mert az alsóbbfokú bíróságok megállapították, hogy a vádlott cselekményét üzletszerűen követte el, az adócsalás elkövetésével üzletszerűen foglalkozott s így a vádlott cselekményét bűntettnek minősítették. Arra való tekintettel, hogy a valóknak elfogadott tények szerint a vádlott forgalmiadó-könyvet 1 éven és 5 hónapon keresztül egyáltalán nem vezetett; hogy az ezen időre esett bevétele után forgalmiadót egyáltalán nem rótt le, bár ügyfeleinek azt felszámította s azt azoktól fölvette; hogy a forgalmiadó-könyv felfektetése után is bevételeinek egy részét —így egy 350 pengő körüli fizetést a forgalmiadó-könyvből — és pedig a kifejtettek szerint szándékosan — kihagyott; hogy sok tételből állott s jelentékenyebb végösszeget kitevő fizetéseket hagyott ki — a m. kir. Kúria a vádlottnak ebből származott jövedelmét nem csupán ismétlődő alkalmi haszonnak, előnynek, hanem az állandóság jellegével bíró olyan visszatérő vagyongyarapodásnak, haszonnak tekinti, amelyre a vádlottnak számítania lehetett. Az adott esetben tehát nem lehet csupán egy elhatározásból keletkezett, folytatólagosan megismételt cselekményről szó, hanem a m. kir. Kúria megítélése szerint is olyanról, amit a vádlott üzletszerűen követett el. Nem tévedtek tehát az alsóbbfokú bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy 7