Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)
74 Anyagi jog. aminek az a további folyamánya, hogy azokban kizárólag a kir. ügyészség a vád ura. Ez a jogelv pedig fogalmilag zárja ki a felhatalmazás megadására hivatott hatóságnak azt a szuverén szerepkörét, amelyet neki a gy.—i kir. ítélőtábla végzése tulajdonít. A felhatalmazó nem korlátlan ura a pernek. Csupán ahhoz van joga, hogy a felhatalmazás megadásával vagy megtagadásával pozitív vagy negatív irányban döntsön a felhatalmazás, mint perjogi feltétel kérdésében. Ha ebben a kérdésben döntött: szerepe teljesen ki is merült. Ha döntése nemleges: a bűnvádi eljárás a bíróság előtt meg nem indítható (Bp. 4. §.). Ha megadta a felhatalmazást: a per sorsának irányítása a vád szempontjából kizárólag a kir. ügyészség kezébe megy át s abba beleszólása a felhatalmazást megadó hatóságnak többé nincs. A felhatalmazás megadása az igazságügyi politika kérdése, az egyszer már megadott felhatalmazás folytán indított bűnvádi eljárás már tisztán igazságszolgáltatás jegyében folyik s az a feladata, hogy a rágalmazó állítás valósága szempontjából a sértett közhivatalnok vagy hatóság szerepét közérdekből tisztázza. Ennek az eljárásnak folytatása vagy megszüntetése már nem függ az igazságszolgáltatás tényezőin kívül álló valamely hatóság belátásától s az eljárás megszüntetése csak úgy lehetséges, hogy a a kir. ügyészség a vádat elejti. A bíróság csak akkor szüntetheti meg az eljárást, ha a vád kizárólagos ura: a kir. ügyészség a vádat elejti. A felhatalmazás visszavonásának ténye egymagában erre törvényes alapot nem nyújt. Nem nyújt erre alapot a Bp.-nak az eljárt bíróságok által hivatkozott 264. §-a sem. Sőt abból a körülményből, hogy ennek a szakasznak 4. pontja az eljárás megszüntetésének indokául a felhatalmazás, kívánat vagy magánindítvány hiánya mellett még csupán a magánindítvány visszavonását említi meg, a törvényhozó nak épen az az álláspontja tűnik ki, hogy a felhatalmazást visszavonhatónak nem tartja, mert különben ennek visszavonását is — az eljárás megszüntetésére alapul szolgáló esetek között — megemlítette volna. A Bp. 264. §-ában foglalt taxativ felsorolás kiterjesztő magyarázatot nem tűr, az a magyarázat pedig, hogy a felhatalmazás visszavonása egyértelmű a felhatalmazás hiányával/ már csak azért