Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 49 hamisított közokirat csupán eszközül szolgál arra, hogy ennek a más úton-módon várt eredménynek bekövetkezése előmozdíttassék, megkönnyíttessék, esetleg biztosíttassék. Mert hiszen végeredményben a vádlott bűntudatos szándéka mindkét esetben egyaránt a vádlott erkölcsi felfogásának szélesebbkörü fogyatékosságára, bűnösségének nagyobb megrögzöttségére vall, s az általa elkövetett közokirathamisítás a jogrend, a vagyonbiztonság szempontjából mindkét esetben egyaránt nagyobb veszélyt rejt magában. Mindezek alapján a m. kir. Kúriának az a nézete, hogy a Btk. 392. §-ának s a 400. §. 2. bekezdésének szigorúbb rendelkezése nemcsak akkor alkalmazandó, amikor a vádlott által célbavett jogtalan vagyoni haszon vagy másnak megkárosítása magában az e célból elkövetett közokirathamisítás tényálladékában jelentkezik, hanem abban az esetben is, amikor az efféle eredménynek forrása, bekövetkezésének feltételei nem ismerhetők fel ugyan közvetlenül magában a hamis közokiratban, de ez a hamis közokirat közvetve mégis valamely más úton-módon elérhető jogtalan vagyoni haszon vagy károkozás bekövetkezésének előidézésére, biztosítására eszközül szolgálhat s ebből a célból is készült. Ilyen például a hamis közjegyzői okiratban foglalt valótlan megbízás, felhatalmazás, valamely vagyoni következményekkel járó ügylet lebonyolítására, avagy más nevében foganatosítandó olyan rendelkezésekre, amelyekből majdan valakire jogtalan vagyoni haszon vagy kár háramolhat. A m. kir. Kúria megállapítása szerint tehát a kir. ítélőtábla azáltal, hogy a Btk. 391. és 400. §-aiba ütköző közokirathamisítás miatt elítélt vádlottaknak ezeket a cselekményeit nem minősítette és büntette a Btk. 392. §-a s illetve 400. §-ának 2. bekezdése alapján, azért nem követett el törvénysértést, mert azok a hamis útlevelek, amelyekre vonatkozóan vádlottak bűnössége-megállapíttatott, csak arra a célra szolgáltak, hogy az azokat felhasználó vádlottak álnév alatt utazhassanak külföldre s ekként a hamis 1.000 frankosok forgalombahozatalának felfedezése esetében a személyazonosságuk megállapítható ne legyen; magát a hamis pénz forgalombahozatalát azonban azok a hamis útlevelek elő nem mozdították. E célból azokra nem is volt szükség, mert az illető vádlottak valódi útlevéllel is kiutazhattak volna s a hamis 1.000 frankosokat erre kínálkozó