Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 37 vagy képes ábrázolat mindenkinek tessék, abban mindenki gyönyörűségét lelje, mert a Btk. 248. §-a a közerkölcsiséget, a közszemérmet védi, amelynek sérelme nemcsak akkor áll elő, ha az az irat, nyomtatvány vagy képes ábrázolat legalább is a lazább erkölcsüek s főleg a szenvedélyesebb természetű s a nemi gerjedelmek iránt leginkább fogékony fiatalkorú olvasók nemi vágyát felébresztheti, hanem már akkor is, ha annak tartalma a nemi élet egyes jeleneteit megbotránkoztató s szemérmet sértő módon tünteti fel. A védelemnek az az érvelése, hogy a vád alapjául szolgáló cikk már csak azért sem foglalja magában büntetendő cselekmény tényálladékát, mert annak tartalma szerint a benne leírt jelenetekben résztvevő, a paráznaságtól és az élvezett kéjelgéstől teljesen megittasult egyének a végeredményben a leírt undok helyzetből szabadulni akarnak s az anyaság nemes érzületének kívánnak hódolni, — nem volt elfogadható, mert valamely írásműben kifejezésre jutott fajtalanság erkölcsrontó hatása nem szűnik meg azáltal, hogy az abban szereplők végeredményben eltelve, megundorodva a habzsolt paráználkodástól, abból kijózanodni igyekeznek. Ami pedig a védőnek azt az érvelését illeti, hogy a vádbeli cikk tulajdonképen csak paródiája, karikatúrája akar lenni a bizonyos körökben most divatos írói modornak, ez szintén nem szolgálhat a vádlott mentségére. Eltekintve ugyanis attól, hogy a védőnek erre vonatkozó állítása magában a vádbeli cikkben semmi támpontra nem talál,, nem az a lényeges, hogy az a cikk milyen célt szolgál, hanem az, hogy az abban megírtak a nemi érzékiség előtérbe helyezésével durván sértik-e az erkölcsi és szeméremérzetet s annak szerzője ennek s a bekövetkező többszörözésnek, terjesztésnek tudatában írta-e meg a cikkét. Mindezekre tekintettel a kir. Kúria a kir. főügyész által az ítélet felmentő része ellen a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt alaposnak találta s ehhez képest a vádlott bűnösségét a Btk. 248. §7a alapján is megállapította. III. Az a körülmény, hogy úgy a Btk. 248. §-a alá eső vétség, mint a Kbtk. 51. §-a alá eső kihágás egy és ugyanazon cikkben foglaltatik, nem zárja ki azt, hogy a vádlott bűnössége mindkét cselekményben megállapíttassék. A Btk. 248. §-a ugyanis a közszemérmet, a Kbtk. 51. §-a