Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

30 Anyagi jog. bekezdése a bűntett, vagy vétség elkövetőjének annak elkövetése* miatt való feldicsérését, vagy kitüntetését rendeli büntetni s hogy ugyanezen szakasz 2-pontja bűnvádi eljárás megindítását az elévülési 3 évet helyettesítő csupán 3 hónaphoz köti abból az indokból, hogy az esetben, ha a szakaszban érintett cselekmények oly csekély jelentőségűek, hogy feljelentésük 3 hónapig elmaradt, azok a közrendre nézve nem tarthatók annyira veszélyeseknek, hogy a jelzett idő lefolyta után megfenyítésük még szükségesnek mutatkoznék — az tűnik ki, hogy a magasztalásnak egy meghatározott bűncselekményre kell vonatkozni, amely eset pedig fenn nem forog. Ennek következtében a kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét e részében a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján megsemmisítette és büntetendő cselekmény hiányában vádlottakat a Btkv. 174. §-ban körülírt bűncselekmény vádja alól a Bp. 326. §. 1. pontja alapján felmentette. III, A m. kir. Kúria sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétség és bűncselekmény feldícsérésének vétsége miatt vádolt G. Gy. és Sch. D. ellen indított bűnügyet, amelyben a b.—i kir. btő. törvényszék 1924. évi október hó 18. napján B. XI. 1978/3- 1924. szám alatt, a b.—i kir. ítélőtábla pedig vádlottaknak és védőjüknek fellebbezésére 1925. április 7. napján 16. B. 514/21 - 1925. szám alatt ítéletet hozott, a kir. főügyész továbbá Sch. D. vádlott és mind a két vádlott védője részéről használt, írásban nem indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a vádlottak védőjének és Sch. D. vádlottnak semmiségi panaszát elutasítja; ellenben a kir. főügyész panasza folytán a másodbíróság ítéletének azt a részét, mellyel vádlottak a Btk. 174. §-ában meghatározott s sajtó útján elkövetett vétség vádja alól felmenttettek s ugyanazon ítéletnek a vádlottak büntetésére vonatkozó rendelkezését is a Bp. 385. §-nak 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okból, a Bpn. 33.§-nak 1. bekezdése értelmében megsemmisíti és az elsőbíróság ítéletének úgy a Btk. 174. §-a alapján emelt vádra, mint az összbüntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályába visszahelyezi, egyebekben pedig az alsóbírósági ítéleteket érintetlenül hagyja. Indokolás: A kir. ítélőtábla a Btk. 174. §-ban meghatá-