Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

24 Anyagi jog. anyagi büntetőjogban meghatározva nem lévén, a „Bűnvádi Perrendtartásról" szóló 1896: XXXIII. t.-c. meghozataláig nem mindig volt könnyű feladat megoldani azt a kérdést, hogy az egyes büntetendő cselekményeknél ki értendő a „sértett fél" elnevezés alatt? Ezt a hiányt pótolta a Bp. 13. §-a, melynek hatodik bekezdése szerint: „sértett az, akinek bármely jogát sértette, vagy veszélyeztette az elkövetett, vagy megkísérlett bűncselekmény." Minthogy ezek szerint az anyagi büntető törvény (Btk.) nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a bűnvádi eljárás megindításához szükséges magánindítványt csak a közvetlenül sértett fél teheti meg, annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy ezen indítványtételre ki jogosult, a Bp. nyomán általános vezérelv gyanánt azt kell szem előtt tartani, hogy a magánindítványra saját személyében a Btk. 113. §-ában meghatározott kivételektől eltekintve, — az van jogosítva, akinek valamely jogát az elkövetett büntetendő cselekmény sértette, vagy veszélyeztette. Mindezekből kiindulva kétségtelen, hogy a Bp. 13. §-a szerinti sértett és a Btk. 113. és 238. §-aiban megjelölt magánindítványra jogosult „sértett fél" rendszerint azonos és egymást fedő fogalmak. Ezzel egyezik meg a Bp. 13. §-ának fentebb jelölt meghatározása, mely kétségen kívül vonatkozik a Btk. 113. §-ára is, ami az eddig előadottakon felül kitűnik a Bp. 13. §. hatodik bekezdéséből is. És nem mond ennek ellent a Bp, 13. §-ának kilencedik bekezdése sem, amennyiben az utóbbi törvényhelyre, a törvény indokolása szerint csak azért volt szükség, mert az anyagi büntetőtörvény különös része kivételesen a sértetten kívül eső más magánegyént is feljogosít a magánindítvány előterjesztésére (pl. a Btk. 244. §-a). De a jelen esetben nem hagyható figyelmen kívül a Btk. 238. §-ának az indokolása sem abban a részében, hogy „... Még az erőszak esetében is háttérbe vonul az állam büntető érdeke a családot ért rendkívüli szerencsétlenség előtt s a családot teszi az eljárás megindításának vagy mellőzésének urává". A házastársi együttélés alatt pedig a család feje a férj s így az az egyéni vonatkozás, melynek a tett és a sértett közt létezni kell, ily esetben a férj személyében már ezért is megvan. Helyesen emeli ki ide vonatkozólag a B. II. 5102/19-1924. számú határozat, hogy a házasság mint oszthatatlan és legbensőbb