Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

14 Anyagi fog. Ezek szerint ezt az ismétetlen vitássá vált elvi kérdést az 1912: LIV. t.-c. 71. §-a szerint újabb határozathozatal végett másodízben is a m. kir. Kúria büntető tanácsainak teljes ülése elé kellett utalni. II. A m. kir Kúra büntető tanácsainak a fentebb felhívott rendelet 19. és 25. §-ai szerint a mai alulírt napra e tárgyban összehívott teljes ülése az ugyanazon rendelet 27. §-ának negyedik bekezdése nyomán elsősorban a vitás elvi kérdés szövegét állapította meg az ellentéteket világosabban kidomborító fentebbi értelemben, belefoglalván a Btk. 66. §-ának analóg eseteit, valamint az államfogházzal büntetendő cselekményekre vonatkozó hasonlatos lehetőséget is, mert a bírói gyakorlatban ez is előfordulhat. III. A m. kir. Kúria ezt a vitás elvi kérdést a koronaügyész helyettesének részvételével megtartott mai teljes ülésében a koronaügyész ellentétes véleményének meghallgatása után a következő indokokból döntötte el a fenti határozat szerint. A m. kir. Kúria az 59. számú büntető teljes ülési döntvényének azt a tételét, amely szerint a rendkívüli enyhítés kedvezménye folytán vétségi büntetéssel sújtandó bűntett a Btk. 106. §-ának utolsá bekezdése alapján 3 év alatt évül el, a döntvényének indokolása szerint három jogászilag nem részletezett s tüzetesen ki nem fejtett kijelentésre alapítja. Az első kijelentése akként szól, hogy a vétséggé minősített bűntettre minden irányban csak a vétségre fennálló büntető szabályok alkalmazhatók. Ennek az indokkal nem támogatott kijelentésnek szervi hibája az, hogy ellentétben áll a Btk. 1. §-ának első bekezdésével, amely kizárja, hogy azt a cselekményt, amelyet a törvény bűntettnek minősít, a bíró bármi okból is másnak minősíthesse; lényeges fogyatkozása pedig az, hogy ezt az elvet a bírói gyakorlat nem „minden irány"-ban fogadta el, mert az állandó bírói gyakorlat szerint a kísérletre, a magánindítványra, a jogvesztési mellékbüntetésekre vonatkozó kérdések a mellékbüntetések időtartamának kivételével, a szóbanforgó bűncselekmények esetében az 59. számú büntető teljes ülési határozat meghozatala óta is a bűntettekre vonatkozó törvényi rendelkezések szerint oldatnak meg. A második kijelentés az, hogy a 2. sz. T. H. értelmében büntettet vétséggé változtató bírói ítélet alapján a cselekmény olyannak tekintendő, mintha az már az elkövetésekor is vétség volt volna.