Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 11 mértékének (lásd a 90—92. §-okban használt ezt a kifejezést) megállapításánál veendők figyelembe. A büntetés mértékének meghatározáshoz pedig a bíró csak akkor foghat, ha előbb megállapította azt, hogy a szóban forgó cselekményekre a törvény milyen büntetési nem alkalmazását rendeli el. E tekintetben pedig a Btk. 96. és következő §-ai irányadók. Ezen szakakszok szerint anyagi halmazat esetében a bűnös által elkövetett cselekményekre meghatározott legsúlyosabb büntetési nemben kell az összbüntetést megállapítani s ha — mint a jelen esetben — bűntett és vétség halmazata forog fenn, a bűntettnek büntetési nemét kell alkalmazni. Minthogy tehát a jelen ügyben egy börtönnel és egy fogházzal büntetendő lopás anyagi halmazata állapíttatott meg, a törvény speciális rendelkezése (339. §.) szerint fogházzal büntetendő lopásra is a törvény általános rendelkezései (96., 98., 101. §-ok) folytán a börtönbüntetés neme alkalmazandó, következéskép a bíróságnak az ítélet meghozatalánál a bűnösség megállapítása után mindenekelőtt azt kellett volna megállapítani, hogy jelen esetben összbüntetés szabandó ki, még pedig börtönben. Csak ennek megállapítása után kerülhet sor a súlyosító és enyhítő körülmények mérlegelése alapján az összbüntetés tartamának, a büntetés mértékének megállapítására s ennek kapcsán annak eldöntésére, hogy van-e helye a Btk. 92. §-a alkalmazásának. Minthogy pedig a bíróság a nagyszámú enyhítő körülményekre tekintettel e §. alkalmazását helyén valónak találta, a vádlottra összbüntetésként csupán fogházbüntetést kellett volna kiszabnia. Ezen eljárási mód helyessége és törvényszerűsége ellen nem hozható fel sikerrel az az érv, hogy amennyiben a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokoló körülmények csupán az egyik, még pedig az enyhébb minősítésű cselekményre nézve forognak fenn, a másikra azonban nem, a vádlott a fenti eljárási mód mellett elesik annak lehetőségétől, hogy az enyhébb minősítés cselekményeért csak pénzbüntetést kapjon, mert habár előfordulhatnak olyan enyhítő körülmények, amelyek csak az egyik cselekményre nézve állapíthatók meg, (pl. a lopott dolog csekély értéke, a kárnak a vádlott által történt megtérítése, a vádlott beösmerése) s esetleg erre a cselekményre indokolnák a Btk. 92. §-ának alkalmazását, aminek alapján 3