Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

4 Anyagi jog. jelző használatát, nyilvánvaló, hogy a törvény szövege egyáltalán nem áll útjában annak, hogy ezen beszámítás tárgyában az életfogytiglani fegyházbüntetés kiszabása esetében is intézkedés történjék. A Btk. 94. §-a szerint csak két törvényes előfeltétele van a beszámításnak. Az egyik a vizsgálati fogságnak a vádlott hibáján kívüli hosszú tartama, a másik pedig az, hogy az ítéletben a vádlottal szemben szabadságvesztés vagy pénzbüntetés szabassék ki. Amíg tehát ezek szerint egyrészről semmi törvényes akadálya nincs annak, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság az életfogytiglani fegyházbüntetés kiszabása esetében is beszámítás tárgyává tétessék, addig másrészről egyenesen megköveteli ezt a törvény szelleme és annak a vádlott javára kedvezményeket biztosító egyéb rendelkezése. IV. Az életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéltek ugyanis a büntetésük tizedik évének eltelte után a Btk. 45. §-a értelmében a 44. §-ban meghatározott feltételek fennforgása esetében a közvetítő intézetbe szállíttathatnak és innen, ha jóviseletük és szorgalmuk által a javulás reményét megerősítették, saját kérelmükre, a felügyelőbizottság ajánlatára a Btk. 48. §-a értelmében tizenöt év kitöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók. A Btk. tehát a közvetítő intézetbe szállítás és a feltételes szabadságrabocsátás kedvezményét — az utóbbit a 49. §-ban foglalt kivételektől eltekintve — az életfogytiglani fegyházra ítéltek részére is biztosítja. Ezeknek a kedvezményeknek első előfeltétele azonban a büntetés tizedik, illetve tizenötödik évének kitöltése. Abban az esetben tehát, ha az elítélt az egyéb törvényes feltételeknek megfelelt és büntetése tizedik, illetve tizenötödik évének végéhez ér, időszerű és jelentőségteljes lesz reánézve az a körülmény, hogy az ítélet hozásáig előzetes letartóztatásban és vizsgálati fogságban töltött idő a büntetésébe beszámíttatott-e. Mert ettől függ az, hogy a büntetésének 10-ik, illetve 15-ik éve mikor telik le. A szabadságvesztésbüntetés tartamának kiszámítása tárgyában kiadott 2701/1894. I. M. és 11152/1894. I. M. számú rendeletek (Marschalkó VI. kötet 42. és 47. oldalain) szerint ugyanis a büntetés tartamának kiszámítása úgy eszközlendő, hogy a kimondott szabadságvesztésbüntetésből elsősorban le kell vonni az előzetes