Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 97 sem vád alá helyezésnek, sem főtárgyaiásnak, sem ítélet hozásának nincs helye. Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921: III. t.-c. 12. §-a az ezen törvény által védett jogérdek különös fontosságára tekintettel mondotta ki azt, hogy a Bp. 472. §-ának fenti rendelkezése az 1921 : III t.-c,-ben meghatározott bűntettek és vétségek esetében nem nyer alkalmazást. A sajtó útján elkövetett bűncselekmények esetében azonban az 1921:111. t.-c. 12. §-a csak a sajtójogi különleges felelősségi rendszerből folyó megszorítással alkalmazható. Arra az esetre ugyanis, ha a szerző távolléte miatt (vagy más okból) felelősségre nem vonható, magának a St.-nek a 34. és 35. §-okban foglalt rendelkezései erejénél fogva a szerző felelőssége automatikusan a kiadóra, illetve a felelős szerkesztőre hárul. A szerzőnek mint terheltnek távolléte tehát a sajtó eljárásban az 1921: III. t.-c. megalkotása előtt sem volt akadálya a sajtójogi felelősségre vonásnak, hanem csak arra szolgált okul, hogy az eljárás a sajtójogilag felelős következő személy ellen folytattassék. A fokozatos felelősség ezen elvéből folyik a St. 48. §. utolsó bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, hogy ha a felelősségre vonható személyek bármelyike ellen — az elévülési időn belül — eljárást tesznek folyamatba — azt bármely más felelős személy ellen ezen idő elteltével is az elévülési határidőn belül folytatni lehet. Mindezekből tehát az következik, hogy az 1921: III. t.-c. 12. §. második bekezdésében engedélyezett eljárásra sajtó útján elkövetett bűncselekmények esetében csak akkor kerülhet sor, ha a St. 33—35. §-ai szerint a sajtójogilag felelős személyeknek mindegyike távol van, de nincs helye ennek az eljárásnak akkor, ha a felelős személyeknek csak egyike vagy másika van távol, de a fokozatban következő személy sajtójogi felelősségre vonható. Téves tehát a kir. ítélőtáblának az a megállapítása, hogy jelen ügyben a távollevő szerző az 1921: III. t.-c. 12. §-a alapján sajtójogi felelősségre vonható lévén, a vádlott mint felelős szerkesztő nem vonható sajtójogi felelősségre, hanem ellenkezőleg úgy áll a dolog, hogy a St. 35. §-ának első bekezdése értelmében épen a vádlott V. J.-t mint felelős szerkesztőt kell felelősségre vonni azért, mert a szerző távolléte miatt nem lévén bíróság elé állítható, sajtójogi felelősségre nem vonható.