Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 95 'ellenben a kir. főügyész semmiségi panasza folytan a másodfokú bíróság ítéletének a cselekmények minősítésére és ezzel kapcsolatban a büntetés kiszabására vonatkozó részét a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjában foglalt anyagi semmiségi okból a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíti és az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítés és büntetés tekintetében hatályába visszahelyezi, mégis azzal a módosítással, hogy az 5340/1924. M. E. számú rendelet 4. §-ára is hivatkozva az összbüntetésként kiszabott fogházbüntetésnek, mint főbüntetésnek tartamát 6 (hat) hónapban és az izgatás vétsége miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés összegét 1.000:000 (egymillió) koronában, a becsületsértés vétsége miatt ugyancsak mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés összegét pedig 2.000.000 (kettőmillió) koronában állapítja meg, stb. Indokolás: . .. Téves azonban a kir. ítélőtáblának az a jogi álláspontja, hogy a vádlottnak az a további kijelentése, mellyel az egész katonaságot is nyilvánosan és feltűnően durva megszégyenítő kifejezéssel illette, külön, önálló bűncselekménynek, a Bv. 2. §-ába ütköző, 4. §-a második bekezdése szerint minősülő és 8. §. 3. pontja értelmében felhatalmazásra üldözendő, a m. kir. honvédség sérelmére elkövetett becsületsértés vétségének nem minősíthető, hanem szerinte e vétség' a súlyosabb büntetés alá eső izgatás vétségébe beleolvad. A vádlott kijelentései ugyanis az említett két vétségnek tényálladékát akként valósítják meg, hogy a tényálladékok részben sem folynak össze. Eszmei halmazatot, illetve deliktumegységet azért és annál az oknál fogva nem alkothatnak, mivel a büntetőjogilag védett érdek azonossága sem forog fenn. Mert a becsületsértés vétségének védelmi tárgya maga a becsület, a magyar fegyveres erő szolgálati fegyelme ellen irányuló izgatás vétsége pedig a fegyveres erő, mint államvédelmi szerv zavartalan működését védi. Ezekre és az elsőfokú ítéletben kifejtett egyéb helyes indokokra való tekintettel a kir. főügyész alapos semmiségi panasza folytán a kir. ítélőtábla ítéletének a cselekmények minősítéséről és ezzel kapcsolatban a büntetés kiszabásáról rendelkező részét a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjában foglalt anyagi semmiségi okból a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíteni és az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítés tekintetében joghatályába a maga egészében visszahelyezni kellett.