Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 83 nyúló különös célzat, hanem elegendő a veszélyeztetésre vagy csökkentésre alkalmas tényállítás tudatos használata. Az állított tény pedig nem csak alkalmas volt a K. S. és fia cég hitelének veszélyeztetésére és hitelképességének csökkentésére, hanem a becsatolt levelekből megállapíthatóan úgy a veszélyeztetés, mint a csökkentés be is következett. Végül a vádlott, aki tudta, hogy S.—ban két K. cég van, jóhiszemű tévedésre nem hivatkozhatik, miután módjában állott és kötelelessége is lett volna a közlemény közzététele előtt meggyőződést szerezni, hogy értesülése melyik K. cégre vonatkozott. Az a védekezése pedig, hogy nem a sértett K. Sámuel és fia cégről, hanem egy nem létező K. Samu és fia cégről írt, a két név azonossága folytán figyelmet nem érdemel. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla, midőn a vádlott cselekményében a hitelrontás vétségének tényálladékát ismerte fel s a vádlott bűnösségét megállapította. Megjegyzi a m. kir. Kúria, hogy sajtó útján két külön közleményben elkövetett vétségről lévén szó, a bűncselekményeknek a folytatólagosságból támadt jogi egysége bíróilag tévesen állapíttatott meg, mert a sajtóra vonatkozó anyagi jogszabály az, hogy ahány a közlemény, annyi a bűncselekmény, még ha azok egymással összefüggésben vannak, vagy gondolatilag egységes cikknek folytatásos részei is. A tévedés azonban a vádlott javára történvén, — az megfelelő perorvoslat nélkül helyesbíthető nem volt. 873. szám. Hitelrontás esetében a hitelrontó tény valótlanságát hivatalból Bv. 24. §. kell bizonyítani. Bp. 324. §. E. H. 1925. szeptember hó 30-án B. I. 3248/1925. szám. Elnök : Ráth BPn- 35- §• Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Slavek Ferenc kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Finkey Ferenc koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria hitelrontás vétsége miatt vádolt K. K. T. és V. A. ellen indított bűnügyet, amelyben a b.—i kir. büntető törvényszék 1924. évi október hó 28. napján B. XI. 7028/11-1923. szám alatt, a b.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak fellebbezésére 1925. évi március hó 2. napján V. B. 998 15-1925. szám alatt ítéletet hozott, a pótmagánvádló részéről használt, írásban nem indokolt semmiségi panasza folytán meghozta a következő végzést: