Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

56 Anyagi jog. Vádlottak cselekménye kimeríti a Btk. 400. §-ába ütköző és a 400. §. második bekezdése szerint minősülő közokirathamisítás bűntettét, ebben őket bűnösöknek kimondotta és elítélte, mert a kir. törvényszék nem fogadta el a védelemnek azt az érvelését, hogy vádlottaknak ez a cselekménye, a vádlottak által elkövetett rablásba beleolvad, ennek eszközcselekménye, mert vádlottak ezen közokirathamisítások elkövetése nélkül is túl adhattak volna a rablott lovakon, így azonban könnyebben és nagyobb vételár elérése mellett adtak azokon túl. II. A sz.—i kir. ítélőtábla a következően ítélt: A kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A kir. törvényszék által a főtárgyaláson felmerült bizonyítékoknak megfelelően megállapított tényállást, az ide vonatkozóan felhozott indokok alapján a kir. ítélőtábla is valónak fogadta el s e tényállás alapul vétele mellett szintén megállapította a vádlottak bűnösségét. Minthogy pedig a kir. törvényszék a vádlottak cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette és a fennforgó enyhítő körülmények mérlegelésével a bűnösségük fokával arányban álló büntetést szabott ki a vádlottakra: ezért a kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét a Bp. 423. §. 3. bekezdése értelmében, indokai alapján helybenhagyta. A bűnösség megállapításánál a védelemnek azt az álláspontját, hogy a vádlottaknak a jelen bűnügyben vád tárgyává tett cselekménye, a más bűnügyben már elbírált rablási cselekményüknek csak eszközcselekménye, illetve célcselekménye s ez okból a rablástól különálló bűncselekmény megállapítására nem alkalmas, — a kir. ítélőtábla nem fogadta el, mivel a vádlottaknak a rablási cselekménye és a jelen bűnügyben vád tárgyává tett cselekménye nemcsak az elkövetés helye, ideje s a cselekmény elkövetésének indoka gyanánt szolgált célzat tekintetében különböznek egymástól, hanem az a jogi érdek is, a melyet a vádlottak rablási cselekménye sértett, más és egészen különböző attól, a mely a jelen ügyben vád tárgyává tett cselekményükkel megsértette. Ilyen körülmények között tehát a védelem által vitatott cselekményegységről nem lehet szó. Ezek szerint a vádlottaknak a rablási, valamint a jelen bűnügyben cselekménye egymástól teljesen különálló, a tényálladéki