Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 21 III. A m. kir. Kúria sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt dr. Sz. A. ellen indított bűnügyet, amelyben a b.—i kir. büntető törvényszék 1924. évi február hó 21. napján B. IX. 12619/1920-15. szám alatt, a b.—i kir. ítélőtábla pedig a főmagánvádlónak, továbbá vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1924. évi június hó 18. napján B. 4705/1920-17. szám alatt ítéletet hozott, a védő részéről használt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria mindkét alsóbíróság ítéletét a Bp. 385. §-nak 1. c) pontjában foglalt anyagi semmiségi okból a St. 56. §-nak is felhívásával a Bpn. 33. §-nak 1. bekezdése értelmében megsemmisíti és dr. Sz. A. vádlottat az ellene emelt vád alól a Btk. 105. §-nak 3. pontja, illetve a St. 48. §-a első bekezdésének első tétele s a Bp. 326. §-a 3. pontjának 1. tétele alapján felmenti. Indokolás: A másodbíróság ítélete ellen a védő a Bp. 385. §. 1. a) c) és 3. pontjai alapján jelentett be semmiségi panaszt, a perorvoslati írásbeli indokok szerint azért, mert a vádbeli tényállítások valók; mert továbbá a vádbeli cselekmény elévült és mert a Bp. 92. §-a nem alkalmaztatott. A panasznak a Bp. 385. §-nak 1. c) pontjára alapított része alapos. Az irányadó tényállásból és a hivatalból észlelt egyéb perbeli adatokból, nevezetesen abból a tényből, hogy az ebben az ügyben eljárt elsőfokú bíróság az 1922. évi január hó 11-én B. V. 12619/1920-1. szám alatt hozott végzésével a B. XI. 12621/1920. számú egyesített ügyben 1921. évi december hó 5-én kimondott felfüggesztést megszüntette és ezen megszüntetés után az utóbb említett egyesített ügyben az újabb felfüggesztés csak 1923. évi február hó 23-án történt, addig pedig a most elbírálás alatt levő ügyben vád tárgyává tett cselekményre nézve és illetve a miatt a vádlott ellen semmiféle oly bírói intézkedés nem tétetett, vagy oly bírói határozat nem hozatott, mely a Btk 108. §-a értelmében a St. 48. §-a 1 bekezdésének 1. tétele szerinti hat hónapi elévülés félbeszakasztására alkalmasnak mutatkoznék: a kir. Kúria azt a következtetést vonta le, hogy az adott esetben a bűnvádi eljárás folytatását kizáró elévülés forog fenn, miért is az alsóbírósági ítéletek megsemmisítésével a törvénynek megfelelő felmentő ítéletet kellett hozni.