Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. Megjegyzi azonban a m. kir. Kúria, hogy a Bp. 477. §-ból kitűnően a kir. ítélőtáblának nem is tartozott hatáskörébe elsőfokon a Btk. 62. §-a szerinti eljárást foganatosítani. Figyelemmel azonban arra, hogy a felmentés jogerős lett és hogy a nyomtatványokra vonatkozó alsóbírósági intézkedés amúgy is megsemmisíttetett, a kir. Kúria további intézkedést nem tartott szükségesnek. Btk. 79. §. 82. §. 772. szám. A jogos védelem túlhágásánál épen úgy kellék a jogtalan és közvetlen támadás, mint a jogos védelemnél. Vélt támadás esetén a Btk. 82\ §-a alapján van felmentésnek helye. E. H. 1922. évi október hó 3-án B. I. 2884'1922. szám. Elnök: Ráth Zsigmond a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Magyar István kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Szeőke István koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolt B. Gy. ellen a v.—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1921. évi november hó 30. napján B. 2966-14/1920. szám alatt, a gy.—i kir. ítélőtábla által pedig a pótmagánvádló fellebbezésére 1922. évi április hó 27-én B. 151-26/1922. szám alatt elintézett bűnvádi pert a pótmagánvádló semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és a következő végzést hozta: A kir. Kúria a semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a pótmagánvádló képviselője a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján a jogos védelem megállapítása .miatt jelentett be semmiségi panaszt. A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás lényege az, hogy a vádlott, mint a honv. kincstár erdőőre, 1919. évi augusztus hó 17-én éjjel az erdőben vaddisznó lesen volt. Az erdőben vörös katonák, oláh fegyveresek bujkáltak és az elszaporodott orvvadászok is veszélyeztették az erdőőr' biztonságát. A vádlott mindezek tudatában éjfél után 2—3 óra tájban, a bujkáló hold gyér világa mellett, rossz látási viszonyok között észrevette, hogy óvatosan egy ember közeledik feléje, aki lövésre kész fegyvert tart a kezében és azt feléje irányítja. A vádlottban ez a helyzet a fenyegető életveszély képzeletét keltette föl, ezért hirtelenében kétszer rálőtt a közeledő alakra. A lövések találtak és a sértetten hosszabb ideig gyógyult sérüléseket okoztak, de halálát nem idézték elő. A sértett az éjjel orvvadászatot űzött az erdőben, állítólag maga sem tudta