Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

4 Anyagi jog. miatt vádolt T. A. ellen indított bűnügyet, amelyben a gy.—i kir. törvényszék 1918. évi augusztus hó 17. napján B. 2532/33.—1917. szám alatt, a sz.—i kir. ítélőtábla pedig vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1924. évi június hó 13. napján B. 786/52.—1924. szám alatt ítéletet hozott, a védő részéről használt írásban nem indokolt semmiségi panasza folytán meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria mindkét alsóbíróság ítéletének a vádbeii nyomtatványok elkobzására és megsemmisítésére vonatkozó rendelkezését a Bp. 385. §-nak 2. pontjában foglalt anyagi semmiségi okból a Bpn. 33. §-nak 1. bekezdése értelmében megsemmisíti és az elkobzást megszünteti, valamint a nyomtatványok megsemmisítését mellőzi, egyebekben pedig a másodbíróság ítéletét érintetlenül hagyja. Indokolás: A másodbíróság ítélete ellen a védő törvényhelyre való hivatkozás nélkül azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a kir. ítélőtábla a felmentő ítélet dacára az elsőbírósági ítéletnek a vádbeli nyomtatványok elkobzására vonatkozó részét helybenhagyta és illetve e nyomtatványok megsemmisítését is elrendelte. Ez a semmiségi panasz nyilvánvalóan a Bp. 385. §-nak 2. pontjára alapítottnak mutatkozik. A panasz alapos. Mind a két alsóbírósági ítélet ugyanis a bűnösség kérdésében hozatott meg. Ily esetben pedig a vádbeli nyomtatvány elkobzása és illetve megsemmisítése csak marasztaló ítélet keretében és csakis a Btk. 61. §-a alapján mondható ki, felmentő ítélet esetében pedig az elkobzást feltétlenül meg kell szüntetni. A kir. ítélőtábla e helyett a Btk 62. §-ának, továbbá a Bp. 477. és 575. §-ainak felhívásával a vádlott felmentése dacára az elsőbírósági ítéletnek a nyomtatványok elkobzását kimondó rendelkezését helybenhagyta, azok megsemmisítését is elrendelte. Ezzel pedig a kir. ítélőtábla a törvényt két irányban sértette meg. Először is azzal, hogy felmentő ítélet dacára az elkobzást és megsemmisítését kimondta, megsértette a Btk. 61. §-át, és megsértette a Btk. 62., valamint a Bp. 24., 477. és 575. §-ait is, midőn az úgynevezett objectiv eljárást alkalmazta törvényes feltételeinek fennforgása nélkül. Mert ez az utóbbi eljárás a hivatkozott törvényszakaszok, valamint a B. H. T.-ba felvett 282. és 284. számú elvi